Sose volt mobiltelefonja, és nagyon utálta, ha bárki hozzáért a hajához. Néhány Prince-allűr, amit maga a zenész ismert el korábbi beszélgetései során. S hogy tényleg mennyire volt különc, talán jól példázza, hogy elhunytával a hirtelen jött rajongók milliói hiába böngészik a világhálót, alig van fent tőle teljes koncert, vagy épp egy-egy szám a YouTube-on, illetve egyéb videomegosztókon.
Az extremitások iránt kíváncsiskodók is kénytelenek beérni a BBC cikkével, amely öt furcsa tényt szedett össze a zenészről. Ezek szerint:
Bíborra, jóhogy!
Ha itt tartunk, a teljes extravaganciát sugárzó öltözködése, az arcszőrzetén műszaki pontossággal beretvált vonalak, s az ehhez társuló piperkőcsége folyamatos találgatások céltáblája volt. Főleg, hogy egész életművében – minden egyes kisujjrángásában – ott volt az erotika.
Prince-ből élőben is ez sugárzott. Öt évvel ezelőtti szigetes koncertjén – nem ősfanatikusként – leesett az állam. Nem más volt ez, mint a hangok liturgikus kavalkádja. Sodró, elemi erő.
Külön üdítő volt, hogy Prince-t sose tudták lehúzni a celebmocsokba. Nem kellett üresfejű pozőrökkel parádéznia, a maga stílusában tehette azt, amihez a legjobban értett: zúzni a színpadon.
Teljesen érthetetlen, miért kell ezt most előrángatni. Prince nem szeretett a témáról nyilatkozni, sosem támadott neki ebben a témában senkinek, s pont az volt a szimpatikus benne, hogy nem is engedte magát behúzni abba a PC-spirálba, hogy akkor neki erről nyilatkoznia kell, véleményt formálnia. Felháborodni és kioktatni, és persze elhatárolódni, ahogy az ilyen színjátékok szertartásrendjében meg van írva.
Azt sem érzem fairnek, hogy a Gawkernél minden áron meg kell említeni, hogy a The Arsenio Hall Show 2014. szeptemberi adásában kétszer is hangot adott „szelíd, melegekkel szembeni félelmének”.
Én az ezen való rágódás helyett inkább azt javasolnám, nézzük meg, amint ott a 3RDEYEGIRL nevű bandájával zenél: na, az a nem semmi!
Most persze sikerült előhozni azt is, hogy a legendás előadó, 2013-as Da Bourgeoisie című számának szövegében finoman odaszúr a divat-biszexuálisoknak. A „Te csak egy újabb szakállas nő vagy a kabaréban” sor mondjuk simán lehetne a Conchita Wurst-jelenség fricskázása is, de teszi mindezt elegánsan, oly módon, hogy ennek – úgy érzem – simán bele kellene férnie a véleményszabadság keretei közé.
Ahogy elvileg egy toleráns demokráciában annak is, amit Prince még 2008-ban a New Yorkernek adott interjújában mondott a melegházasságról és többek között az abortuszról: „Isten leszállt a Földre és azt látta, az emberek azt tesznek, amit akarnak, ő pedig úgy érezte, ideje tisztázni mindent. S azt mondta, eddig s ne tovább”.
Ez is egy vélemény egy olyan művésztől, aki nem mellesleg sose hergelt, bujtogatott senki és semmi ellen. Szerintem itt érdemes is kitenni a pontot az ügy végére.
Inkább arra a tehetségre emlékezzünk, aki életművével elég komoly nyomot hagyott megannyi könnyűzenei műfajban. Például a Partyman című, 1989-es Tim Burton-féle Batman-filmhez írt betétdalával, ami engem egyszerre kergetett az őrületbe, és hallgattam ennek ellenére áhítattal.
Köszi, Herceg papa!
Halála előtt hat nappal kábítószer-túladagolás miatt orvosi kezelésre szorult Prince – közölte a TMZ celebportál csütörtökön több forrásra hivatkozva. Prince halálának okáról ugyanakkor egyelőre nem adtak ki hivatalos közleményt, erre pénteki boncolása adhatja meg a választ. (MTI)
