Csak a látványért is megérte volna. A Nagyszínpadon vibrált a hetvenes évek amerikai diszkóvilága, s meglehet – ahogy oda is bökte a közönségnek –, azóta csak mi öregedtünk. Ötvenhárom évesen, hét Grammy-díjjal a háta mögött is úgy pózolt a hölgykoszorú közepén, flitterben, zakóban, mint az a könnyűzenei világuralomra törő herceg, aki évtizedekkel ezelőtt berobbant Michael Jackson huzatába.Vastag betűvel vésett poptörténelem, ami megtörtént a Sziget nulladik napján. Prince közel negyven éve trónol a show-biznisz legfelső kasztjában, Magyarországon azonban most játszott először.
Egy pörgős, tizenöt perces blokkal nyitott, aztán nem is engedett a tempóból. Játszott mindent, soult, funkyt, popot, rock n'rollt. A tömeg még az Oasis 2000-es fellépésén látottnál is nagyobbra duzzadt, hömpölyögtek a Nagyszínpad előtt az „alattvalók", talán csak az első lassú sorozatnál szivárogtak el néhányan, s percek múlva sajnálhatták is, kár volt. Prince sorra ontotta a legnagyobb slágereket a kései Musicologytól a Take Me With U című számon át a Creamig, sőt, még az idol, Michael Jackson dala, a Don't Stop Till Get Enough is belefért a szórásba. Nem tudott elég lenni. A közönség csak várta, várta, az első ráadásblokk elején aztán meg is kapta a gigasláger Purple Raint, a csókhimnusz Kisst.
És a vége: hercegi elegancia. Nothing Compares To You – visszhangzott a budapesti éjszakában Prince örökzöld balladája, amelyet egykor Sinéad O'Connor vitt sikerre.
(Prince, Sziget Nagyszínpad, augusztus 9.)
Magyar Nemzet, 2011. augusztus 11., Balogh Roland
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!