Martin Haselböck, a Liszt-művek és a Liszt korabeli zenekari hangzás avatott ismerője vezényli vasárnap a Krisztus-oratóriumot a Müpában, mégpedig azokkal a húzásokkal, ahogy annak idején Liszt dirigálta a weimari ősbemutatót. Mindez azért is érdekes, mert az osztrák karmester és orgonista, aki nem mellesleg a doborjáni Liszt Fesztivál rezidens karmestere, az általa alapított, korhű hangszereken játszó Orchester Wiener Akademie élén vette fel Liszt szimfonikus költeményeit és más, jelentős zenekari darabjait Weimar hangja (The Sound of Weimar) címmel.
A sorozat tulajdonképpen arra tesz kísérletet, hogy a lehető legjobban megközelítse azt a zenekari hangzást, amellyel Liszt művei a maguk korában megszólaltak. A rendkívül inspiráló vállalkozás hatalmas sikert aratott, és egymás után kétszer, 2011-ben és 2012-ben is elnyerte a Liszt Ferenc Társaság hanglemeznagydíját. Most ugyan nem korhű hangszerekkel és nem ezzel az együttessel érkezik Budapestre Martin Haselböck, de afelől nem lehet kétségünk: ha ő dirigál Liszt-művet, biztos, hogy már soha nem tud elvonatkoztatni ettől a kísérletétől.
Legalábbis erről beszélt lapunknak. – Liszt fantasztikus hangszerelő volt. A régi vonósok, a régi húrok, a régi rézfúvósok vagy a régi oboák hangzásának felfedezése alapjaiban befolyásolja a zenekari hangzásról alkotott képet – fogalmazott Haselböck, aki azt is elmondta: sokszor vezényel modern zenekarral Liszt-műveket vagy más, korabeli zeneszerzők alkotásait.
Az 1873-ban Weimarban komponált Krisztus-oratórium Liszt fő műve, a katolikus egyházi zene megújítására írott alkotás közel háromórás darab. Liszt az ősbemutatóra mintegy húsz percet kihúzott belőle, és amikor Budapesten bemutatták, akkor is rövidített, még többet és más helyeken. Ez utóbbi előadást egyébként Richter János, a később Hans Richter néven világhírt szerző osztrák–magyar származású karmester dirigálta. Haselböck erről is beszélt, amikor leszögezte: ismerve Liszt alkotói mentalitását, ez a hozzáállása hasonló, mint a zenekari műveihez írt különböző befejezések. – Nem ért véget az alkotói folyamat a mű befejezésével, újra és újra átalakította, a Krisztust például azzal, hogy másként húzta meg – fogalmazott. Haselböck most a Statskapellével hozza Budapestre a Krisztus-oratóriumot, azzal a zenekarral, amelynek elődjét éppen Liszt emelte az európai zenekarok elitjébe.
Az oratóriumban – akárcsak a Szent Erzsébetben és a Via crucisban – nincs mesélő és még a szereplők is legfeljebb pillanatokra lépnek elő. Liszt a szövegbe semmi nem egyházi szöveget nem tett bele, mert fontosabbnak tartotta a krisztusi tanítás lényegét, mint életének és halálának történetét.
