Marketingszempontból érthető árukapcsolás, ám kakukktojás került a fészekbe. José James tavaly kiadott Yesterday I Had The Blues című, a példaképnek tekintett Billie Holiday előtt tisztelgő CD-je még jazz volt, új programja azonban már csak érintőlegesen kapcsolódik ehhez a zenéhez.
A 38 éves színes bőrű énekes a mai, globális tudatú nemzedék képviselője: mindabból merít, amit a populáris afroamerikai kultúra az utóbbi évtizedekben kitermelt magából. Laza, himbálózó járás, felnyírt, bozontos haj, kinyúlt pulóver-zakó, színes póló, szaggatott farmer, kék-fehér tornacipő. Nem a zeneipar sztárolt előadója lép a színpadra, hanem egy ízig-vérig modern személyiség, aki maga az üzenet. Kulcs a termet megtöltő, nagyobbrészt fiatal, jól szituált közönséghez, amely üdvrivalgással fogadja a vendég érkezését.
A zenekar már játszik. A dob (Joe Blaxx) nagyot puffan, a basszusgitár (Solomon Dorsey) funky ritmusba kezd, az elektromos billentyűs hangszerek (Takeshi Ohbayashi) fel- és elúszó akkordokkal dúsítják a hangképet. Erőteljes baritonján énekelni kezd James. Európai turnéjának utolsó állomása ez, a Müpa mind közül a legkedvesebb helyszínük, árulja el köszöntő szavaiban. Felszabadultság, jókedv sugárzik a színpadról; összeért, együtt lélegzik a csapat.
Az, hogy James mikor lélegzik, csak sejthető, mert néhány hangszerszólót leszámítva végigénekli a koncertet. Blues, soul, rhythm and blues, funky, hiphop, rap, jazz – mindenik felvillan ezen az estén. Valami történik az óceán túlpartján a fekete közösségekben: egyéniséggé növik ki magukat muzsikusok, akik szintetizálják és magasabb szintre emelik a sokszor egyszerű fiziológiás hatásmechanizmusokra építő ritmikus zenéket.
A beharangozó szerint James megjelenés előtt álló, a hiphop jegyében fogant új lemezének anyagát mutatja be, de régebbi számok is elhangzanak. Felismerjük a zsánereket, de eredetvizsgálat helyett az énekest figyeljük, aki sallangmentes fellépésével, szuggesztív előadásmódjával egyesíti magában a különféle zenéket, felülírja a műfaji kategóriákat.
A dalok többsége groove-okra, kemény, szabályos ritmusalapokra épül, a jazz a kiejtésmódjában és a rögtönzésekben jelenik meg. James újszerű megközelítésként nem hangokra, hanem a szövegre, szavakra improvizál: gesztikulációval kísért, szaggatottan ismétlődő frázisai a hangulati és érzelmi fokozás hatásos eszközei. Olykor énekbeszédbe váltó, kitárulkozó előadásmódja folyamatos kommunikáció a közönséggel. Teret hagy társainak is, nem tart attól, hogy a basszusgitáros érzelemdús éneke és hangszerszólója háttérbe szorítja.
Itt járt tehát, és nagy sikerrel mutatkozott be Budapesten a Blue Note jazzlemezkiadó új énekes sztárja.
(José James, Müpa Fesztiválszínház, május 5.)
