A Batman dallamai előtt elhangzó megemlékezés Heath Ledgerről nemcsak nemes emberi gesztus, hanem egyben hangulatteremtő motívum. A filmzene ugyanis attól több, hogy hús-vér emberek alakításához társít egy szintén érzelmekkel rendelkező személy hangsorokat. Ahogy Hans Zimmert megérintette a színész halála, része egésznek. Emiatt nyújthat többet a piros bársonyszékekben helyet foglaló embereknek a Sötét Lovaghoz készített alkotás. A megemlékezést – és ahogy Hans fogalmazott, a mindenkit körülölelő szeretetet – pedig mi más tehette teljessé, mint a Cristopher Nolen-féle Csillagok között dallamai. Hogy az eredetileg templomi orgonával elkészített darab szépen felívelve monumentális zenekari darabként teljesedjen ki – igaz, a kiteljesedésre rásegített a hevesen gesztikuláló német zeneszerző.
A fő műsoridő grandiózus lezárása nagyon stílusosra sikeredett, hiszen utána az ember vörösre tapsolhatta tenyerét, fütyülhetett amennyit bír, és egyből jelezhette: öreg, gyere már vissza, és játssz tovább. Az „öreg” pedig tíz perc hangorkán után visszatérve az Eredethez készített fő témájával búcsúzik el az őt ünneplő tömegtől és zárja le az estét. Azt az estét, amely néhol punkrock koncertre hasonlított, és amelyre akkor került volna fel a bizonyos pont, ha erőteljesebb vizuális látvány és egy fokkal nagyobb hangerő társul a zenéhez.
(Hans Zimmer koncertje a Papp László Budapest Sportarénában, május 11.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!