Kicsit büdi, kicsit morci, kicsit undi, még rá is játszik egy lapáttal, de a szíve tele szeretettel és szeretni vágyással. A Shrek azért akkora siker, mert az irónia mögé bújó rejtett érzéseinkről szól. Az ogre története éppen ezért a kettősségéért olyan alkalmas a zenés színház műfajához. Persze nem adja magát könnyen, nem magától értetődő, hogy bárki megtalálja azt a nyelvezetet, stílust, amelyik utat tör korosztálytól függetlenül, és amelyik a darabra érkező gyerekek szülei, nagyszülei számára is szórakoztató.
Ugyanakkor az is kérdés, ki a célközönség. Meggyőződésem, hogy nem a legkisebbek, mert bár meseként is értelmezhető a Shrek, a sztori és a poénok mögé bújtatott, többrétű és az élet nagy kérdéseire vonatkozó üzenetéhez kell azért némi érettség és műveltség. Utóbbi terén különösen helytállt a magyar stáb: annyira magyarrá tette a párhuzamokat, hogy itt, a Kárpát-medencében mindenki találva érzi magát, az István, a királyból vett utalások pedig egyenesen zseniálisak. Nem véletlen a két darab közti kapcsolat: Shreket az a Feke Pál alakítja, aki István királyként vált egy ország kedvencévé, igaz, legutóbb Koppányt énekelte sikerrel, több szereplővel van átfedés, és a producer is ugyanúgy Rosta Mária.
István király után persze nehéz elképzelni Feke Pált zöld szörnyetegként, de nagyon jól hozza a kívül érdes, belül vajszívű ogre karakterét. Fiona, aki a mesefilmhez képest talán erősebben rivalizál vele, rendkívül sokszínű: Szinetár Dóra a revütáncostól a behemót ogrelány esetlenségéig minden mozgási stílust felvonultat. Csonka András Szamárként visszaidézi a mesefilm jellegzetes mozgásait, a Sárkány szerepében Tóth Gabi különlegeset alkot, szinte leénekli a tetőt az arénáról, de Juhász Levente Pinokkiója is felejthetetlen.
Ami még feltűnő, hogy egytől egyig nagyon jók az énekesek hangban is, karakterben is, még a gyerekszereplők is felnőttszínvonalon énekelnek. Serbán Attila azonban Farquaad szerepében egészen kiemelkedő: mimikái, szemmozgása, hanghordozása sokkal nagyobb jelentőséget ad a szerepnek, mint amit a rajzfilmből leszűrhettünk. Nem mellékes, hogy a hihetetlenül jól álcázott ortopéd gépébe bújva táncra is perdül, noha még orvoshoz is kellett járnia azért, hogy ne szenvedjen maradandó ízületi sérüléseket a térden járás közben. Az már csak hab a tortán, hogy címere a fészbúkos f betű, és szem nem marad szárazon a nevetéstől, amikor kiderül, édesanyja egy hercegnő volt, és előkerül édesapja, Morgó a hét törpéből. Akkor hirtelen beugrik az embernek, hogy talán nem is véletlenül viseli a Hófehérkére hajazó színvilágot a ruházatán.
