Persze ezen a ponton eszembe jut a vicc, amely azt kérdezi, miért is csodálkoznak a szülők, hogy a gyerekek így el vannak rontva. „Tarzan félpucéran rohangál, Hamupipőke éjfélkor ér haza, Pinokkió állandóan hazudik, Aladdin lop, Batman 220 kilométer/órás sebességgel repeszt, Csipkerózsika állandóan alszik, és amikor felébred, egy idegennel csókolózik, Hófehérke meg hét pasival él együtt. Ők a példaképek a gyerekeknek?” Manapság már egy bizonyos életkor fölött nem is működik ez a csodavilág, így jelképes is, amikor a Shrek elején a mocsárba száműzik a meseszereplőket, élükön a női ruhák iránti olthatatlan vágytól nagymamának öltöző travi farkassal. Irónia ide vagy oda, azért Fiona őszintén álmodik a hercegéről: a csoda iránti vágy és a realitás közt húzódó fájdalmas felismerés feloldásaként találja meg önmagát ogreként az ogre oldalán.
Gigantikus méretekben debütált New York és London után Magyarországon a Shrek musical: 1000 négyzetméteres, hatemeletes ház magasságú színpadon, csaknem száz énekessel és táncossal, az első számú hollywoodi sminkes maszkjaival, XXI. századi technológiájú szerkezetekkel, élethű jelmezekkel, húszezer néző előtt. Tegyük mindjárt hozzá, hogy Kentaur 20-22 méter magas, mesésen látványos díszletei között négy kastély szerepel, Kovács Yvette Alida pedig mintegy kétszáz mesejelmezt tervezett a darabhoz. A koreográfus Túri Lajos Péter 50 profi táncost mozgatott különféle stílusú táncjelenetekben, és a rendező Szente Vajk nagyszerű érzékkel töltötte be az óriási teret még akkor is, amikor csak néhány szereplő állt a színpadon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!