Kicsit büdi, kicsit morci, kicsit undi, még rá is játszik egy lapáttal, de a szíve tele szeretettel és szeretni vágyással. A Shrek azért akkora siker, mert az irónia mögé bújó rejtett érzéseinkről szól. Az ogre története éppen ezért a kettősségéért olyan alkalmas a zenés színház műfajához. Persze nem adja magát könnyen, nem magától értetődő, hogy bárki megtalálja azt a nyelvezetet, stílust, amelyik utat tör korosztálytól függetlenül, és amelyik a darabra érkező gyerekek szülei, nagyszülei számára is szórakoztató.
Ugyanakkor az is kérdés, ki a célközönség. Meggyőződésem, hogy nem a legkisebbek, mert bár meseként is értelmezhető a Shrek, a sztori és a poénok mögé bújtatott, többrétű és az élet nagy kérdéseire vonatkozó üzenetéhez kell azért némi érettség és műveltség. Utóbbi terén különösen helytállt a magyar stáb: annyira magyarrá tette a párhuzamokat, hogy itt, a Kárpát-medencében mindenki találva érzi magát, az István, a királyból vett utalások pedig egyenesen zseniálisak. Nem véletlen a két darab közti kapcsolat: Shreket az a Feke Pál alakítja, aki István királyként vált egy ország kedvencévé, igaz, legutóbb Koppányt énekelte sikerrel, több szereplővel van átfedés, és a producer is ugyanúgy Rosta Mária.
István király után persze nehéz elképzelni Feke Pált zöld szörnyetegként, de nagyon jól hozza a kívül érdes, belül vajszívű ogre karakterét. Fiona, aki a mesefilmhez képest talán erősebben rivalizál vele, rendkívül sokszínű: Szinetár Dóra a revütáncostól a behemót ogrelány esetlenségéig minden mozgási stílust felvonultat. Csonka András Szamárként visszaidézi a mesefilm jellegzetes mozgásait, a Sárkány szerepében Tóth Gabi különlegeset alkot, szinte leénekli a tetőt az arénáról, de Juhász Levente Pinokkiója is felejthetetlen.
Ami még feltűnő, hogy egytől egyig nagyon jók az énekesek hangban is, karakterben is, még a gyerekszereplők is felnőttszínvonalon énekelnek. Serbán Attila azonban Farquaad szerepében egészen kiemelkedő: mimikái, szemmozgása, hanghordozása sokkal nagyobb jelentőséget ad a szerepnek, mint amit a rajzfilmből leszűrhettünk. Nem mellékes, hogy a hihetetlenül jól álcázott ortopéd gépébe bújva táncra is perdül, noha még orvoshoz is kellett járnia azért, hogy ne szenvedjen maradandó ízületi sérüléseket a térden járás közben. Az már csak hab a tortán, hogy címere a fészbúkos f betű, és szem nem marad szárazon a nevetéstől, amikor kiderül, édesanyja egy hercegnő volt, és előkerül édesapja, Morgó a hét törpéből. Akkor hirtelen beugrik az embernek, hogy talán nem is véletlenül viseli a Hófehérkére hajazó színvilágot a ruházatán.
Persze ezen a ponton eszembe jut a vicc, amely azt kérdezi, miért is csodálkoznak a szülők, hogy a gyerekek így el vannak rontva. „Tarzan félpucéran rohangál, Hamupipőke éjfélkor ér haza, Pinokkió állandóan hazudik, Aladdin lop, Batman 220 kilométer/órás sebességgel repeszt, Csipkerózsika állandóan alszik, és amikor felébred, egy idegennel csókolózik, Hófehérke meg hét pasival él együtt. Ők a példaképek a gyerekeknek?” Manapság már egy bizonyos életkor fölött nem is működik ez a csodavilág, így jelképes is, amikor a Shrek elején a mocsárba száműzik a meseszereplőket, élükön a női ruhák iránti olthatatlan vágytól nagymamának öltöző travi farkassal. Irónia ide vagy oda, azért Fiona őszintén álmodik a hercegéről: a csoda iránti vágy és a realitás közt húzódó fájdalmas felismerés feloldásaként találja meg önmagát ogreként az ogre oldalán.
Gigantikus méretekben debütált New York és London után Magyarországon a Shrek musical: 1000 négyzetméteres, hatemeletes ház magasságú színpadon, csaknem száz énekessel és táncossal, az első számú hollywoodi sminkes maszkjaival, XXI. századi technológiájú szerkezetekkel, élethű jelmezekkel, húszezer néző előtt. Tegyük mindjárt hozzá, hogy Kentaur 20-22 méter magas, mesésen látványos díszletei között négy kastély szerepel, Kovács Yvette Alida pedig mintegy kétszáz mesejelmezt tervezett a darabhoz. A koreográfus Túri Lajos Péter 50 profi táncost mozgatott különféle stílusú táncjelenetekben, és a rendező Szente Vajk nagyszerű érzékkel töltötte be az óriási teret még akkor is, amikor csak néhány szereplő állt a színpadon.
Shrek maszkját a Tom Hanksnek is dolgozó, keresett hollywoodi maszkmester, Pohárnok Iván és csapata készítette, ketten dolgoztak három órát a látványos maszkon az előadás előtt, amely kettő az egyben elven magába rejtette a mikroportot és a kontrollhangot is, és amely a különleges technikáknak köszönhetően még a mimikát is átengedte, saját arcként viselkedve. A rendkívül élethű jelmezek vastagsága, súlya, valamint a sok mozgás hatására a három főszereplő, Shrek, Fiona és a Szamár együtt húsz kilót fogytak a főpróba és a két előadás alatt, de beszélhetnénk a közönség feje fölött végighúzott, óriási zászlóról vagy a hatalmas bábsárkányról, amelyet többen mozgattak különféle gépezetekkel.
A hatalmas előkészületek megtették hatásukat: az előadás úgy lenyűgözte az idelátogató jogtulajdonosokat, hogy világszínvonalúnak titulálták a magyar produkciót, és azt mondták, kiemelten kezelik. Nemcsak őket győzte meg a gigaprodukció, amelynek az is a különlegessége, hogy a korábbi külföldi előadásokhoz képest most tízezer néző elé került egy arénába az eredetileg színházba készült musical: már az előadás másnapján jelentős külföldi érdeklődés mutatkozott a magyar produkció nyugat-európai bemutatására.
A gyermeknapi magyar premier ugyanakkor nemcsak azoknak volt elérhető, akik meg tudták fizetni a borsos jegyárakat: nagy kedvezménnyel nézhették meg a nagycsaládosok, a Baptista Szeretetszolgálat és a vöröskereszt patronáltjai, a rendőrség déli határszélen szolgáló különleges alakulatainak családtagjai, a főpróbán pedig ingyen láttak vendégül ezer állami gondozott gyermeket.
(Shrek, a musical. Papp László Budapest Sportaréna, május 29.)
