Elsőre szörnyen zsúfoltnak tűnik a Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása. Az élményszerzés kezdetén még a sarki bolt is feldereng előttem, ahol a roppant árukészletet óvatosan kerülgetve jutok el a pénztárig. Itt a gazdagon telepített installációkkal nehezítik a sétát a rendezők, akik mintha a teljes muzeológiai eszközkészletet és a témába vágó művészeti anyag javát bevetették volna, hogy elkápráztassák a látogatót. Aztán kiderül, hogy igyekezetük korántsem volt hiábavaló.
A Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című tárlat ugyanis épp azzal éri el a célját, hogy a kiállítótérben jóval inkább a szemnek, mint a mozgásnak szánt akadálypálya épült, ahol tartalom és hangulat hosszú időre leköti a figyelmünket. A 60. évforduló alkalmából a múzeum a legkülönfélébb, az eseményekre vonatkozó képzőművészeti alkotással, több mint 300 műtárggyal tiszteleg a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt, a merítés pedig széles palettáját nyújtja az értelmezéseknek és megközelítéseknek. A forradalom kronológiájához igazodva klasszikus történeti-művészeti áttekintésben, négy termen és egy folyosón át követhetjük végig az eseményeket: 1956. október 23-tól kezdve a vérbe fojtás, a kádári megtorlás és emlékezetirtás időszakán keresztül, egészen az emlékezet rendszerváltás utáni feltámasztásáig.
Az első teremben rögtön a ledöntött Sztálin-szobor hatalmas kezébe botlunk. „Forradalmi időkben semmi sem olyan hatásos, mint a szimbólumok bukása” – hangsúlyozta a látványhoz kapcsolódóan Ihász István, a tárlat egyik kurátora. Elárulja, hogy a maradvány Pécsi Sándor kertjében lapult 1986-ig, amikor a múzeum megvásárolta a családtól. A neves színész a szobordöntőktől kért egy darabot a diktátorból, népszerűsége miatt viszont megkapta a ma ismert legnagyobb egyben maradt részét, amelyet hazavitt, halála után pedig a család elásott a kertben. A szimbólumrendszerből nem hagyhatták ki a kommunista címerétől megfosztott nemzeti lobogót, és beemelték a szobordöntéshez használt, számos fotón megjelenő létrákat is, amelyek vörösre festett installációként nehezítik az átjárást a teremfalak között.