Már hetekkel ezelőtt elfogytak az utolsó jegyek Balázsék koncertjére a Kobuci Kertbe. Az Óbuda kellemesebbik felén, a városrész egykori miliőjét őrző Fő tér környékén található kerthelyiség a színes lámpákkal és visszafogottabb színpadi fénytechnikájával abszolút passzolt az elmerengős alternatív koncert hangulatához. Az eseményre mindenféle korosztály eljött: a húszasok és harmincasok domináltak ugyan, de voltak egész családok, idősebbek és egy csomó gyerek is, akik láthatóan élvezték a koncertet, és együtt énekelték a dalokat Balázsékkal.
És azt kell mondani, hogy a zenekar is odatette magát: bár talán kicsit több sláger elfért volna a pénteki repertoárban, és néha a közönségen is látszott, hogy elfáradt a sok ismeretlen között, hogy aztán a kedvenc számokat teli torokból énekelje Balázzsal – aki a megszokott, szinte stúdióminőséget hozta élőben is. No meg néhány dal mintha be is lett volna lassítva a lemezverzióhoz képest.
De a hangulat mindenképpen átjött: egy kedves ismerősöm szokta mondogatni, hogy Szabó Balázs az, aki látszólag a magyar alterra jellemző receptet alkalmazza: képzavaros szövegvilág, kicsi rockos-dzsesszes alap plusz népzene és népzenei hangszerelés. Azonban – ellentétben sokakkal – nála ez valóban működik, akár a színész-rendező-mesemondó múlt ad tartalmat az egésznek, akár az ebből fakadó bensőséges, személyes viszonya a közönséggel. A színpadról ünnepélyes körülmények között ki is osztották – mint Balázs mondta – a legfontosabb díjat: a legjobb közönségnek járót, amit hangos üdvrivalgással fogadtak a „díjazottak”.
A bájolás – úgy tűnik – pénteken is sikerült.
