Csütörtök este tartották a Koltay Gábor rendezte Itt élned, halnod kell című történelmi rockmusical nyilvános főpróbáját a Hősök terén – az első előadás pénteken volt, szombaton este lesz a második. Miközben a kényelmetlen műanyag széken fészkelődtem, George Santayana, spanyol származású amerikai filozófus híres aforizmája járt a fejemben: aki nem tanul a történelemből, arra ítéltetik, hogy újra átélje. A monumentális produkciót látva kétséges, hogy Koltay bármit is tanult volna eleink erényeiből és hibáiból.
Pedig nem is kellett volna nagyon erőlködnie, elég lett volna, ha a saját történetét veszi górcső alá.
Koltay 1985-ben ugyanis rendezett már egy történelmi zenés játékot ugyanezen a helyszínen, ugyanezzel a címmel. A bemutató dátuma volt egy kicsit más: április 4., a felszabadulás ünnepe.
A történelmi távlat a sajátos párhuzamokkal és különbségekkel tehát az előadás anyagában is benne volt, mégsem sikerült elrugaszkodni a felszínes és giccses megoldásoktól. A bő kétórás produkció egészében olyan, mintha egy általános iskolai történelemórára rászakadt volna a Csárdáskirálynő.
A musical – amely az Esztrád Színház jóvoltából került színpadra – huszonhat színben állítja elénk a magyar történelmet, Álmos vezértől Orbán Viktorig. A zenét Koltay Gergely, a rendező testvére, a Kormorán zenekar vezetője, illetve Szűts István szerezték, a koreográfiáért a Kossuth-díjas táncművész, Zsuráfszky Zoltán felelt.
A főbb szerepekben mások mellett Varga Miklós, Vadkerti Imre, Vikidál Gyula, Bodnár Vivien, Hujber Ferenc, Fehér Nóra, Makrai Pál, Palcsó Tamás, Deák Bill Gyula, Laklóth Aladár és Kalapács József látható és hallható. Az előadást az '56-os Emlékbizottság 100 millió forinttal támogatta.
Ha a százhúsz percet elosztjuk a huszonhat színnel, kevesebb mint öt perc jön ki egy történelmi korra átlagban. Mire tehát felismerjük a szereplőket, és átélnénk az aktuális nemzeti tragédiát, már jön is a következő jelenet. Ennyi idő alatt arra van csak lehetőség, hogy egyetlen vonást megénekeljenek a szereplők. Ez azonban rettenetesen leegyszerűsíti a történelmet. Így a véres trónharcok, a testvérviszályok, a politikai ármánykodás és az érdekkapcsolatok helyett kizárólag a szent és a felsőbb eszmétől áthatott vezetőket látjuk a színen. Pedig az alkotók szándéka szerint, a produkció történelmi ismereteket terjeszt, és „hozzásegíti az érdeklődőket ahhoz, hogy pallérozzák a történelemszemléletüket”.