A francia élet magyar fotográfusai

Magyar származású fotográfusok alkotásait mutatták be a Párizsi Magyar Intézetben.

P. Szabó Ernő
2016. 07. 04. 17:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Párizs a fotó fővárosa, s abban, hogy azzá válhatott, kulcsszerepe volt és van a magyar, illetve magyar származású alkotóknak. Szélesebb körben elsősorban Brassai (Halász Gyula), André Kertész, Robert Capa és Lucien Hervé nevét emlegetik, de hosszú a lista, amely a hosszabb-rövidebb ideig a francia fővárosban dolgozó vagy végleg ott letelepedett magyar fotográfusok nevéből összeállítható. A Párizsi Magyar Intézet mostani kiállítása négyet mutat be közülük Emeric Feher és barátai címmel.

Felfedezni tulajdonképpen sem Fehert, sem a barátait nem kell, életművük jól ismert a szakmai közönség előtt. A fotótörténet számon tartja például, hogy a húszas-harmincas években a párizsi Maison Hongroise kiállításain többször is részt vett Emeric Feher és André Steiner, a többi között Ergy Landau, Francoise Koller, Rogi André társaságában. Steiner művei néhány évvel ezelőtt szerepeltek a fotó európai értékeinek bemutatására vállalkozó Jeu de Pomme tárlatán, amely Párizs, a fotó fővárosa 1920–1940 címmel Christian Bouqueret gyűjteményét mutatta be.

Emeric Feher, Ervin Marton, Stephen Deutch és André Steiner fotográfiáinak együttese a Párizsi Magyar Intézetben azonban különösen erős és fontos összeállítás, több szempontból is. Egyrészt azért, mert érzékelteti, hogyan találkoztak a trianoni békekötéssel szétszabdalt Magyarország különböző utódállamaiból induló alkotók a két világháború közötti időszakban Párizsban, illetve hogyan ágaztak el aztán útjaik, másrészt azért, mert bemutatja, hogy a második világháború után miként váltak elismert mesterekké ezek a fiatalok.

A legkorábban, 1926-ban Emeric Feher került Párizsba. Stephen Deutch és André Steiner 1927-ben érkezett, Ervin Marton 1937-ben hagyta el Budapestet. A közös kiállításokon való részvétel sejteti, hogy Feher és Steiner jól ismerte egymást, Fehert és Martont (utóbbi egyébként Brassaival is barátságba került) pedig egy aktfotókból álló közös kiadvány is összekapcsolja.

Deutch, aki Budapesten szobrászatot tanult, s Párizsban fotós feleségétől sajátította el a szakmát, kilenc évig maradt a francia fővárosban, majd 1936-ban Chicagóban nyitott stúdiót, amelyet négy évtizeden át működtetett, hogy annak bezárása után visszatérjen a szobrászathoz. Mivel Pulitzer-díjra is jelölték, archívumai különböző chicagói közintézményekbe kerültek. Steiner egyszerre érdeklődött a kísérleti, a reklámfotó és az aktfényképezés iránt, a legfontosabb területe azonban a sport volt, lévén maga is kiváló sportember.

Marton megérkezése után néhány évvel kitört a világháború, így ő éveken át a francia ellenállás tagjaként harcolt a németek ellen, s valójában csak a háború után alakulhatott ki egyéni világa. Az akt mellett különösen a portréfotózás foglalkoztatta, az ötvenes években több egyéni tárlatot rendezett, az ezredforduló után pedig Bécsben, Kecskeméten, Budapesten és a Párizsi Magyar Intézetben szerepeltek kiállításon művei.

A kiállítás központi alakja Emeric Feher, aki ugyancsak sikeresnek számított saját korában is, miközben az utóbbi években ismét egyre nagyobb figyelem irányul művei felé. 1937-ben részt vett a New York-i Museum of Modern Art híres centenáriumi tárlatán, amely a Photography: 1839– 1937 címet viselte, műveit egyszerre közölték mértékadó lapok (Art et métiers geographiques, Art et medicine) és nagy példányszámú képeslapok (Paris sex appeal, Pour lire a deux), jószerivel a fotográfia minden területén tevékenykedett. Méltatói a széles körű érdeklődés mellett azt a sajátos életörömöt emlegetik elsősorban, amely képeit jellemzi, s amely ma is fontos helyet biztosít számára a francia (és remélhetőleg a magyar) fotó történetében.

Emeric Feher a Trianonnal Jugoszláviához került Becsén született 1904-ben. 1926-ban a szerb elnyomás elől Franciaországba emigrált. Gyárban dolgozott, majd felvették az AMG Stúdióhoz, hogy csatlakozzon az Alliance ügynökséghez, később feleségével, Elizabethtel önálló stúdiót alapított. Alkotásainak jelentőségét felismerve a francia állam Elisabethtől 1982-ben megvásárolta a fotóművész hagyatékát, benne mintegy húszezer fekete-fehér negatívval. Ebből az anyagból, amely ma a Centre des monuments nationaux gyűjteményének a részét képezi, valamint más köz- és magángyűjtemények, például a Centre Pompidou tulajdonában lévő alkotásokból 2015. október 16. és 2016. január 17. között az angers-i kastélyban rendezték meg Feher emlékkiállítását Emeric Feher, a la Vie a l’Image (Emeric Feher, élet a képeken) címmel. Ehhez a retrospektív kiállításhoz készült egy azonos című katalógus a Centre des Monuments Nationaux kiadásában, amely most a Párizsi Magyar Intézetben az Emeric Feher és barátai című kiállítás ideje alatt is kézbe vehető és megvásárolható. Az angers-i kastélyban rendezett tárlat és a hozzá kötődő album hat fejezetre osztva mutatta és mutatja be az életművet: Franciaország száz arca; A test, szabadon; A kéztől a gépig; Az ismert, félreismert, eltűnt város; Beállított és komponált képek; Az absztrakció vonzásában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.