Párizs a fotó fővárosa, s abban, hogy azzá válhatott, kulcsszerepe volt és van a magyar, illetve magyar származású alkotóknak. Szélesebb körben elsősorban Brassai (Halász Gyula), André Kertész, Robert Capa és Lucien Hervé nevét emlegetik, de hosszú a lista, amely a hosszabb-rövidebb ideig a francia fővárosban dolgozó vagy végleg ott letelepedett magyar fotográfusok nevéből összeállítható. A Párizsi Magyar Intézet mostani kiállítása négyet mutat be közülük Emeric Feher és barátai címmel.
Felfedezni tulajdonképpen sem Fehert, sem a barátait nem kell, életművük jól ismert a szakmai közönség előtt. A fotótörténet számon tartja például, hogy a húszas-harmincas években a párizsi Maison Hongroise kiállításain többször is részt vett Emeric Feher és André Steiner, a többi között Ergy Landau, Francoise Koller, Rogi André társaságában. Steiner művei néhány évvel ezelőtt szerepeltek a fotó európai értékeinek bemutatására vállalkozó Jeu de Pomme tárlatán, amely Párizs, a fotó fővárosa 1920–1940 címmel Christian Bouqueret gyűjteményét mutatta be.
Emeric Feher, Ervin Marton, Stephen Deutch és André Steiner fotográfiáinak együttese a Párizsi Magyar Intézetben azonban különösen erős és fontos összeállítás, több szempontból is. Egyrészt azért, mert érzékelteti, hogyan találkoztak a trianoni békekötéssel szétszabdalt Magyarország különböző utódállamaiból induló alkotók a két világháború közötti időszakban Párizsban, illetve hogyan ágaztak el aztán útjaik, másrészt azért, mert bemutatja, hogy a második világháború után miként váltak elismert mesterekké ezek a fiatalok.
A legkorábban, 1926-ban Emeric Feher került Párizsba. Stephen Deutch és André Steiner 1927-ben érkezett, Ervin Marton 1937-ben hagyta el Budapestet. A közös kiállításokon való részvétel sejteti, hogy Feher és Steiner jól ismerte egymást, Fehert és Martont (utóbbi egyébként Brassaival is barátságba került) pedig egy aktfotókból álló közös kiadvány is összekapcsolja.
Deutch, aki Budapesten szobrászatot tanult, s Párizsban fotós feleségétől sajátította el a szakmát, kilenc évig maradt a francia fővárosban, majd 1936-ban Chicagóban nyitott stúdiót, amelyet négy évtizeden át működtetett, hogy annak bezárása után visszatérjen a szobrászathoz. Mivel Pulitzer-díjra is jelölték, archívumai különböző chicagói közintézményekbe kerültek. Steiner egyszerre érdeklődött a kísérleti, a reklámfotó és az aktfényképezés iránt, a legfontosabb területe azonban a sport volt, lévén maga is kiváló sportember.