A gyász átalakul olvasássá

„Elképesztően nyitott pali volt”: pénteken konferencián emlékeztek Esterházy Péterre.

Az esztéta-irodalmár kifejtette, sokkal többen szeretik, és még többen ismerik Esterházyt, mint ahányan olvassák. Az elmúlt hetekben mindent elmondtak az íróról, amit csak lehetett, a neheze most következik, el kell kezdenünk olvasni őt.

Esterházy több mint harminc éve minden mondatunkban benne van – mondta Kovács András Bálint, az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi tanára, filmesztéta. – Megváltoztatta a prózanyelvet, de a publicisztikát és a köznyelvet is. Gondolkodás- és beszédmódja, amely radikálisan különbözött a kor diskurzusától, divattá vált. De követni aligha lehetett, hiszen aki ilyen léptékű egyediséget akar megteremteni, annak ugyanilyen léptékű egyediségre volna szüksége.

Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója az író és a zene kapcsolatáról mesélt. Esterházy saját bevallása szerint nem értett a zenéhez, de nagyon érdekelte – emelte ki. – Ámulatba ejtette a zene radikalizmusa. A lényege izgatta, mindegy volt, milyen műfajról van szó.

Kulcsár Szabó Ernő tanszékvezető egyetemi tanár arról beszélt, az emlékezésnek van helye, így még nincs tér a „tudóskodásnak”. A tudományos felmérés az elkövetkező évek munkája lesz.

– Elképesztő módon nyitott pasi volt, nem szerepelt a szótárában az előítélet – mondta Szüts Miklós festőművész, aki felidézte, hogyan készült el A bűnös című közös kötetük. Esterházy a festményekhez írt volna gyilkossági történeteket, a könyv végül a betegsége kiderülése után készült el, a tematika maradt, így a gyilkossági történetek különös fénytörésbe kerültek.

Michaletzky György matematikus, egyetemi tanár a Piarista Gimnáziumban töltött éveket idézte fel. Jelenits István Biblia-magyarázatait, amelyekből Esterházy a legtöbbet tanulta a szövegekről, és szóba került a hit, amiről az író keveset írt, de amit annál erősebben élt meg.

Körmendy Zsuzsanna, lapunk Publicisztika rovatának vezetője, Esterházy Péter több könyvének szerkesztője az író jelentőségének folyamatosságáról beszélt. „A Kádár-rendszer slamposságának, szürkeségének, primitívségének, durvaságának volt élő ellentéte minden újonnan megjelenő Esterházy-könyv” – mondta. Az író „tündökletes tehetsége” jól jött a hatalomnak, hiszen példaként mutathatta fel, lám, szabadon alkothat, „olvasói szempontjából pedig a diktatúra sötétségében jótékony fényeket jelentett”.

A rendszerváltozással nem változtak jelentősen a politikai reflexek, amit Esterházy pontosan érzékelt. Ám a direkt politizálástól elhatárolódott: „Ha a tollam hegyére piros-fehér-zöld pántlikát kötök, avval ugyanúgy nem lehet írni, mintha sarló-kalapács lenne ott, vagy sábeszdekli. A tollam hegyén a tollam hegye kell legyen – meg egy kevés ténta. A kokárda helye a szív fölött van kijelölve” – idézte az írót Körmendy Zsuzsanna.

Esterházy közéleti szerepéről beszélt Radnóti Sándor esztéta, nyugalmazott egyetemi tanár is. Kifejtette, az író elválasztotta a privát szférát a közéletiségtől, és a szép, a jó és az igaz hármasságát mindig az előbbiben találta meg. Ám kritikát gyakorolt a közéletről, morális volt, de sosem moralizáló – fogalmazott Radnóti Sándor. Hozzátette: Esterházy kívül állt, felülemelkedett a politikán, és onnan ítélte meg azt. Nem volt arisztokrata, de erkölcsi tartása arisztokratikus volt.

. „Pilinszkynél szoktam erre rá, és jól bevált. Hogy a halál, a halála, a meghalála utáni napokban olvasgatom az illetőt. Ide-oda lapozgatok, együtt töltjük az időt; irodalmias nagyravágyás, hogy így a halál kicselezhető legyen. (…) Mintha az író tovább élne az olvasóban, így illegeti magát a nagyravágyás. Hahh, a műveiben. De ebben a néhány »követő« napban ez igaznak tetszik.” (Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora)

„H. mindig velem. A mindiget javítom örökkére. Aludni volna jó, fél 1 van. Mégiscsak könyv lesz ezekből a füzetekből. Hol írtam erről? Leveleket a kiadónak? Mindegy. Most kezdem el gépelni az eddigieket. Valahol le kell zárni, és persze írni tovább. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére.” (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)