A gyász átalakul olvasássá

„Elképesztően nyitott pali volt”: pénteken konferencián emlékeztek Esterházy Péterre.

fib
2016. 07. 30. 8:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az esztéta-irodalmár kifejtette, sokkal többen szeretik, és még többen ismerik Esterházyt, mint ahányan olvassák. Az elmúlt hetekben mindent elmondtak az íróról, amit csak lehetett, a neheze most következik, el kell kezdenünk olvasni őt.

Esterházy több mint harminc éve minden mondatunkban benne van – mondta Kovács András Bálint, az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi tanára, filmesztéta. – Megváltoztatta a prózanyelvet, de a publicisztikát és a köznyelvet is. Gondolkodás- és beszédmódja, amely radikálisan különbözött a kor diskurzusától, divattá vált. De követni aligha lehetett, hiszen aki ilyen léptékű egyediséget akar megteremteni, annak ugyanilyen léptékű egyediségre volna szüksége.

Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója az író és a zene kapcsolatáról mesélt. Esterházy saját bevallása szerint nem értett a zenéhez, de nagyon érdekelte – emelte ki. – Ámulatba ejtette a zene radikalizmusa. A lényege izgatta, mindegy volt, milyen műfajról van szó.

Kulcsár Szabó Ernő tanszékvezető egyetemi tanár arról beszélt, az emlékezésnek van helye, így még nincs tér a „tudóskodásnak”. A tudományos felmérés az elkövetkező évek munkája lesz.

– Elképesztő módon nyitott pasi volt, nem szerepelt a szótárában az előítélet – mondta Szüts Miklós festőművész, aki felidézte, hogyan készült el A bűnös című közös kötetük. Esterházy a festményekhez írt volna gyilkossági történeteket, a könyv végül a betegsége kiderülése után készült el, a tematika maradt, így a gyilkossági történetek különös fénytörésbe kerültek.

Michaletzky György matematikus, egyetemi tanár a Piarista Gimnáziumban töltött éveket idézte fel. Jelenits István Biblia-magyarázatait, amelyekből Esterházy a legtöbbet tanulta a szövegekről, és szóba került a hit, amiről az író keveset írt, de amit annál erősebben élt meg.

Körmendy Zsuzsanna, lapunk Publicisztika rovatának vezetője, Esterházy Péter több könyvének szerkesztője az író jelentőségének folyamatosságáról beszélt. „A Kádár-rendszer slamposságának, szürkeségének, primitívségének, durvaságának volt élő ellentéte minden újonnan megjelenő Esterházy-könyv” – mondta. Az író „tündökletes tehetsége” jól jött a hatalomnak, hiszen példaként mutathatta fel, lám, szabadon alkothat, „olvasói szempontjából pedig a diktatúra sötétségében jótékony fényeket jelentett”.

A rendszerváltozással nem változtak jelentősen a politikai reflexek, amit Esterházy pontosan érzékelt. Ám a direkt politizálástól elhatárolódott: „Ha a tollam hegyére piros-fehér-zöld pántlikát kötök, avval ugyanúgy nem lehet írni, mintha sarló-kalapács lenne ott, vagy sábeszdekli. A tollam hegyén a tollam hegye kell legyen – meg egy kevés ténta. A kokárda helye a szív fölött van kijelölve” – idézte az írót Körmendy Zsuzsanna.

Esterházy közéleti szerepéről beszélt Radnóti Sándor esztéta, nyugalmazott egyetemi tanár is. Kifejtette, az író elválasztotta a privát szférát a közéletiségtől, és a szép, a jó és az igaz hármasságát mindig az előbbiben találta meg. Ám kritikát gyakorolt a közéletről, morális volt, de sosem moralizáló – fogalmazott Radnóti Sándor. Hozzátette: Esterházy kívül állt, felülemelkedett a politikán, és onnan ítélte meg azt. Nem volt arisztokrata, de erkölcsi tartása arisztokratikus volt.

. „Pilinszkynél szoktam erre rá, és jól bevált. Hogy a halál, a halála, a meghalála utáni napokban olvasgatom az illetőt. Ide-oda lapozgatok, együtt töltjük az időt; irodalmias nagyravágyás, hogy így a halál kicselezhető legyen. (…) Mintha az író tovább élne az olvasóban, így illegeti magát a nagyravágyás. Hahh, a műveiben. De ebben a néhány »követő« napban ez igaznak tetszik.” (Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora)

„H. mindig velem. A mindiget javítom örökkére. Aludni volna jó, fél 1 van. Mégiscsak könyv lesz ezekből a füzetekből. Hol írtam erről? Leveleket a kiadónak? Mindegy. Most kezdem el gépelni az eddigieket. Valahol le kell zárni, és persze írni tovább. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére.” (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.