Noha az eseményről legtöbben csak szerdán értesültek, a budapesti Tabán Domb oldala megtelt szerda este – mintha csak egy újabb koncert kezdődne perceken belül.
– Itt lakom a közelben, kíváncsi voltam az eseményre, és persze szeretem Somló dalait – tolta fel napszemüvegét kérdésünkre válaszolva egy kutyáját sétáltató hölgy. Egy hetven év körüli úr emlékeit osztotta meg velünk. – Mikor a lányom még kicsi volt, ő a hátizsákjával, én a biciklimmel felszerelkezve indultunk el a szokásos koncertre. Minden évben kijöttünk – mesélte, majd okostelefonján megmutatta unokái képét. – A lányok még Pesterzsébeten vannak, nem biztos, hogy ideérnek – tekintett körbe aggódva, majd a maga megnyugtatására azt mondta: a szervezők szerencsére éjfélig hirdették meg az eseményt, így még van remény.
Valóban, Zsolnai Endre főszervező nem sokkal később megerősítette a határidőt, majd arra bátorította az egybegyűlteket, hogy a középre felállított mikrofonok segítségével osszák meg a zenészhez kapcsolódó élményeiket, anekdotáikat. De várták a régi zenészbarátokat is egy esetleges közös zenélésre.
Az emlékezők közt portálunk felfedezte Debreczeni Ferencet, az Omega dobosát és Gréczy Zsoltot, az Omega volt sajtósát, Besenyei Péter pilótát, Pajor Tamás zenészt, és Till Attila producer-műsorvezetőt. Till kérdésünkre közölte: Somló Tamással régóta ismerték egymást, és mélyen megérintette a zenész halála. – Természetes, hogy itt vagyok – tette hozzá.
– Tegnap reggel Presser Gábor még azt mondta, nem tudja, lesz-e bármi is – állította nem sokkal később egy mellettünk álló nő. Sörös dobozt szorongatott, és mint mondta, mindössze fél órával a kezdés előtt szerzett tudomást a megemlékezésről. Szavai szerint egy időben jól ismerte Somlót. – ’84-ben találkoztunk, amikor több koncertet oda szerveztek, ahol én is dolgoztam, így sokszor együtt buliztunk. Jóban lettünk, és noha nem tartottuk szorosan a kapcsolatot, tudtam, hogy beteg. Látja azt a sört? Én tettem oda a gyertyám mellé. Tomi majd lenyúl érte az égből – mondta könnyes szemmel.
A Tabánt átszelő számtalan sétány egyikétől nem messze, két fa közé feszítették ki a Somló Tamás fényképeit ábrázoló molinót. A vászon előtt először csak egy-két, majd egyre több gyertya sorakozott, napnyugtakor pedig az egyetlen fényforrás a mécsestenger maradt.
Kisírt szemű, mosolygó emberek, Somló-számok közt beálló síri csönd – ezen kettősség lengte be a megemlékezést. Mikor felcsendült a hangszórókból az Annyi mindent nem szerettem még, már leszállt az est, ám a helyszínre még mindig érkeztek további résztvevők.
Az esemény cikkünk megjelenése idején még tartott. Facebook-oldalunkon az élő bejelentkezéskor készített videóinkat ide kattintva megtekintheti.
