Pákh Imre szerint egyértelmű, hogy a védetté nyilvánításnak nem szakmai indokai voltak, hanem azzal függ össze, hogy az üzletember nem akarta a magyar állam által kínált áron eladni a festményt. Pákh Imre fellebbezett a védetté nyilvánítás ellen, majd miután azt a másodfokú hatóság elutasította, közigazgatási bírósághoz fordult, és a döntés jogszerűségének vizsgálatát kérte. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon csütörtökön tartották az első tárgyalást, amelyen Pákh Imre is megjelent két ügyvéd kíséretében.
A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Örökséggazdálkodási Központot – amely egyébként önálló intézményként már megszűnt, beolvadt a Miniszterelnökségbe – két jogtanácsos és egy ügyvéd képviselte. Utóbbit a tárgyalás előtt egy nappal bízta meg a Forster Központ, ami egy ilyen súlyú ügyben furcsa fejlemény. Úgy tudjuk, korábban nem volt ügyvédjük, és a képviseletüket most is elláthatta volna jogtanácsos.
Pákh Imre ügyvédje szerint ez is azt mutatja, hogy a Forster Központ húzni akarja az időt. A tárgyalás elhalasztását a Forster Központ kérte, Pákh Imréék a tárgyalás megtartását kérték. Drávecz Margit bírónő részben arra hivatkozva adott helyt a Forster Központ kérelmének, hogy az ügyvédet csak előző nap hatalmazták meg. A Forster Központ elsősorban arra hivatkozott, hogy június 29-én kaptak meg Pákh Imrééktől egy előkészítő iratot, és július 7-ig nem tudtak megfelelően felkészülni.
Ügyvédjük részben a nyári szabadságolásokra, részben a köztisztviselők napjára hivatkozott, amit minden évben július elsején tartanak, és munkaszüneti nap a köztisztviselők számára. A bírónő elmondása szerint az ügy súlyára is tekintettel volt, amikor a tárgyalása elhalasztásáról döntött. Azt is hozzátette ugyanakkor: az eljárás megakasztása később már szankciókkal fog járni. Pákh Imre ügyvédje szerint a Forster Központ részéről perelhúzásról van szó. Jogtanácsosuk nem nyilatkozott, kérdéseinkkel a Forster Központhoz irányított minket.
A felperes Pákh Imréék szerint a védetté nyilvánítás előkészítésekor eljáró szaktanácsadó testületben, a Kulturális Javak Bizottságában heves viták folytak, és a bizottság végül nem támogatta a védetté nyilvánítást.