Wehner Tibor kritikájának folytatásában lényegében megkérdőjelezi Kligl mesterségbeli tudását. „Nincs test, nincs anatómia, csak valamilyen vázra felfüggesztett ruházat-jelmez van… Az emberalak plasztikai megjelenéseire koncentráló szobrászatban ez megengedhetetlen felületesség, bántó slendriánság” – dohog a művészettörténész. Azt már csak e sorok írója teszi hozzá: a szépelgő giccs inkább sértés az áldozatokra nézve, méltatlan és tiszteletlen megemlékezés.
Kligl Sándort persze nem kell félteni: ebben a kurzusban még számos köztéri szobormegrendelésre esélyes József Attilától a gördeszkás fiúig, s nem számít, amit csinál, tetszik-e művészettörténésznek vagy átlagpolgárnak. De – ahogy Wehner Tibor írása végén megjegyzi – már körvonalazódik a Memento Park II. programja.
(Új Művészet, július)
