Martin Munkácsi az egyik legismertebb magyar származású divatfotós, aki Robert Capa, André Kertész és Brassai méltó pályatársa volt. Napjainkban Munkácsihoz hasonló izgalmas és nagyformátumú figura a magyar származású, Svédországban élő Peter Farago, aki feleségével, a svéd Ingela Klemetz Farago fotós-stylisttal közösen jegyzi a Nők Chanelben című projektet.
2011-ben kezdődött a nagy múltú Chanel divatházzal való együttműködésük, melyben Svédország, Norvégia, a Baltikum, illetve a kelet-európai országok – cseh, magyar, lengyel és román – topmodelljeit kapták lencsevégre Karl Lagerfeld által tervezett haute couture és pret-a-porter öltözékekben. De nyitva állt előttük a divatház archívuma is, ahol egészen 1920-ig visszamenően őrzik a Coco Chanel által megteremtett márka ruhadarabjait.
Faragóék a kezdetiektől a 2015–16-os kollekciókig válogattak a fotókhoz. A sorozat képeit már bemutatták Stockholmban, Koppenhágában, Helsinkiben, sőt még a norvég szigetcsoport, a Verdens Ende, azaz a „világ vége” szikláin is kiállították.
A Ludwig Múzeumban tegnap megnyílt kiállítás sajtóbejárásán Peter Farago elárulta, bár digitális géppel dolgoznak, mégis úgy viszonyulnak hozzá, mintha analóg lenne: képeiket kevés kattintással, minimális utómunkával készítik. Kifinomultság, nemes elegancia és az az időtlen szépség árad a szerzőpáros képeiből, ami a Chanelt világhírűvé tette. Egyes képeken a táj, a ruhák, a színek, a formák és a modell karakterének megbonthatatlan összhangja dominál, máshol a kontraszt a hangsúlyos.
A Svédországban készült képeken helyenként Ingmar Bergman hősnői köszönnek vissza, vagy épp a festőművész, Carl Larsson idilli mesevilága kel életre. Anna Jagodzinska lengyel modellről olyan beállítások készültek, amelyeket a lengyel származású francia fizikus-kémikus, Marie Curie alakja ihletett, de felsejlenek Roman Polanski korai filmjeinek nőalakjai: akik nem tudják saját szépségüket értelmezni.
Összetett történetet hordoznak a magyar topmodellekről készült fotók is: Axente Vanessa kalapban, botra támaszkodva őrzi a hortobágyi puszta csendjét, a háttérben magányos gémes kút és subájában távolba tekintő juhász alakja tűnik fel. Tarr Béla képi világa és Víg Mihály éteri muzsikája inspirálta ezt a sorozatot.
