Bár a történelmi Magyarország vaskohászati mamutvállalata, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság „csak” 1884-ben alakult meg, az iparszerű vaskohászat a Rákóczi-szabadságharc idején már jelen volt Borsodban. A Rima akkora fogalomnak számított még Trianon után is, mint a Ganz, a Goldberger vagy a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek. 1946-ban a gyárat államosították, de Ózd továbbra is a nehézipar fellegvára maradt. Az ötvenes évek elején a propaganda úgy ünnepelte a gyárvárost, hogy itt a „másfél millió munkás magának építi az országot”.
Utóbbi mondat Almási Tamás Szorításban című dokumentumfilmjében hangzik el, a magyar filmes a nyolcvanas évek közepétől 2006-ig rögzítette kamerájával Ózd tragikus kimenetelű sorsát: a kilencrészes mű kezdete a szocialista tervgazdaság esztelenségének kora, a vége pedig a dicső múlt romjai, s a romok között sarjadó virág: a rendszerváltás után tízezrek maradtak itt munka nélkül, s hagyták el végül a várost. Így a füleknek szinte zeneként hatott hétfőn, a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark, valamint a Digitális Erőmű megnyitójakor, amikor az egyik közeli ipari csarnokban felhangzott a fémvágó zaja. Aki Ózd fénykorában valaha is megfordult a gyárban, aligha felejti el azt az élményt: a kohászok, mint valami germán vagy skandináv mondakör félistenei hajtották uralmuk alá az elemeket.
A hősök elmentek, de a műemléki, szecessziós ipari épületek maradtak – amelyek jövőjéről már a kétezres évek elején különféle spekulációk indultak el. Még 2004-ben vetődött fel az ötlet, hogy nyugat-európai példákat követve kultúrát kellene költöztetni a falak közé, s ennek első lépéseként felújították a gyári munkások által már 1884-ben – azaz a Rima megalakulásának évében – életre hívott Olvasó Egylet 1924-ben épült, szecessziós stílusú székházát, a színházteremmel is büszkélkedő Olvasót. (Az örökségvédelmi szempontokat tiszteletben tartó beruházás 2008-ban kapott Icomos-díjat, a kivitelező az ózdi Archinvest ’97 Kft. volt.)
Aztán 2011-ben az akkori kulturális államtitkár, Szőcs Géza, valamint Riz Gábor fideszes országgyűlési képviselő gondolatban átmerészkedett a Gyár utca túlsó oldalára, s a romos ipari csarnokokba álmodott bele olyasmit, aminek a neve hallatán elsőre talán mindenki hanyatt-homlok menekülne. A név – Nemzeti Kulturális Térinformációs Rendszer, Szolgáltató és Tanácsadó Multifunkcionális, Módszertani Központ, azaz kulturális GPS – ugyanis leginkább nyelvtörőnek jó.
A Digitális Erőmű, valamint a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark valójában már hónapok óta kész, ám a kormány részéről elfelejtettek valamit: ahhoz, hogy egy intézmény működni tudjon, pénz is kell. A két intézmény fenntartója, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (Manda) végül mostanra kapta meg az engedélyt, hogy a két intézményt működtesse saját maradványát felhasználva. Hétfőn Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár még azzal az örömhírrel is meglepte az itt egybegyűlteket: a két intézmény működtetésére 2017-től 250 millió forintot ad a kormány. Azaz háromszoros hurrá: hétfőn megnyílhatott a filmtörténeti élménypark, ami majd szeptembertől lesz hozzáférhető a nagyközönség számára – de addig is fogad látogatókat –, hogy aztán jövő év januárjától teljes üzemben működjön. Már majdnem miénk a gyár.
Hoppál Péter örömhíréhez persze hozzátartozik: mindkét épület nagyrészt európai uniós forrásból újult meg – szó szerint a romjaiból támadt fel –, s a támogatásért cserébe a magyar állam vállalta, hogy tíz évig működteti a két intézményt. Különben a támogatást vissza kell fizetni. Ha más nem, ez bátoríthatja azokat, akik amiatt aggódnak, hogy az intézményeket fenntartó Mandát egy hónappal korábban egy kormányhatározat megszüntette. A nagyobbik épület felújítása, átépítése egyébként mintegy 2,5 milliárd forintba került – e munkát a Videoton futballklub tulajdonosához, Garancsi Istvánhoz köthető cég, a Market Zrt. végezte. A kisebbik épületben, a Fúvógépházban kapott helyet a filmtörténeti élménypark, itt 927 millió forintba kerültek a munkálatok, amelyeket a Zeron Zrt. végzett – e cég nevéhez köthető a diósgyőri vár felújítása.
A pszichedelikus élmény a Digitális Erőmű első szintjén fogadja a látogatót. A digitális Kárpát-medence médiaművészeti alkotás, amely úgy hat, mintha belebújnánk egy lexikonba: Pálfi György filmrendező, valamint Képes Gábor több ezer filmrészlettel, 37 vetítőfelületen mutatja be, mi az, amit történelmünkről, földrajzunkról, kultúránkról tudni illik. A filmtörténeti élménypark részben a magyar, lengyel, cseh és szlovák filmtörténetről ad alapos áttekintést, részben filmes játékokra invitál. Itt van Közép-Európa leghosszabb, nyolcvanméteres greenboxa, amely előtt drótkötélpályán lehet siklani, s a mutatvány után némi trükk segítségével a közösségi oldalunkon már azzal henceghetünk: lángoló város felett röpültünk John McClane-ként. Klasszikus filmes jelenetbe is beugorhatunk, vagy csak simán beülhetünk Ózd egyetlen, 42 székes mozijába, ahol a műsoron csakis klasszikusok lesznek.
Megmenekülhet a digitális archívum
Egy nappal azután, hogy átadták a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot, valamint a Digitális Erőművet Ózdon, Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár és Lovas Lajos, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet főigazgatója kedden a közgyűjteményi digitalizáció fejlesztéseiről számolt be.
A parlament kulturális bizottságának elnökeként L. Simon László, a Fidesz országgyűlési képviselője 2011-ben terjesztette be azt az indítványt, amelyben a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (Manda) létrehozásának igényét fogalmazta meg. A filmtörvény és a múzeumi törvény módosításával, valamint a Magyar Nemzeti Filmarchívum feladatkörének kibővítésével alakult meg végül az intézet még ugyanebben az évben. A Manda alapfeladata a magyar kultúra által létrehozott alkotások digitális rögzítése: az országban jelenleg ötszáz (Ózdon nyolcvannégy) kulturális közfoglalkoztatott dolgozik napi nyolc órában azon, hogy kilencvenegy közgyűjtemény dokumentumait, tárgyait digitalizálja. Magyarországi múzeumoktól, könyvtáraktól, levéltáraktól, civil szervezetektől, kulturális és oktatási profilú intézményektől, valamint egyházi és magángyűjteményektől már több mint 350 ezer jogtiszta dokumentum és 5,5 millió metaadat érhető el a Manda adatbázisában, amely az Európai Unió digitális könyvtárát is gazdagítja.
A sajtótájékoztatón Lovas Lajos kiemelte: az adattárba naponta 700-800 új dokumentum kerül fel, akár egy múzeumi tárgy 3D modellje, vagy egy több száz oldalas könyv, számos egyéb hangos, szöveges vagy képi dokumentum. A partnerintézmények a Manda adattárát a saját adatbázisukként is tudják használni.
A főigazgató felhívta a figyelmet arra is, hogy az adatbázis tételeiből hetente bővülő tematikus virtuális kiállításokat is kínálnak, így egymás mellé kerülhetnek olyan tartalmak is, amelyeket térbeli, jogi, formai okok miatt a valóságban nem kerülhetnének egy kiállítótérbe.
Hoppál Péter a keddi beszámoló sajtótájékoztatón az államtitkárság egyik legfontosabb háttérintézményének nevezte a Mandát, amit azonban a kormány bürokráciacsökkentés címén egy júniusi határozat szerint megszüntet, jogutódja pedig a Magyar Nemzeti Filmalap lesz, de hozzájuk kizárólag az egykori Magyar Nemzeti Filmarchívum mozgóképes könyvtárának a kezelése, a magyar filmek felújítása fog tartozni.
Az államtitkár lapunk kérdésre elmondta, Balog Zoltán miniszter tárgyalásokat folytat a Miniszterelnökséggel arról, hogy a Manda miként folytathatja a kulturális örökség megőrzésére irányuló digitalizációs feladatokat.
Lapunk kormányközeli forrásból úgy tudja: valószínűleg a kormány módosítani fogja a Mandát is megszüntető kormányhatározatot, (akár más néven) megtartva az archívumot, s feltehetően a humán tárca felügyelete alá kerül. A Manda egyébként a kulturális közfoglalkoztatottak miatt a Belügyminisztériummal áll szerződésben, míg az ózdi beruházás működtetését uniós szerződések garantálják tíz évre. (Makrai Sonja)
