Tréfás György 1931-ben született Budapesten. Zenei képességeit korán felfedezték. Hétéves korában már egyházi kórusban énekelt. Húszévesen a Honvéd Művészegyütteshez szerződött, majd nem sokkal később a debreceni Csokonai Színházhoz, ahol rövid időn belül az operatársulat basszusszólistája lett, majd a színház örökös tagjává is megválasztották.
A Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész 2002-ben megkapta Debrecen város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja kőbe vésett lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.
Több mint ötven évet töltött a debreceni teátrumban. Parádés szerepei közé tartoztak az operairodalom legnagyobb basszusszólamai: Sarastro, Basilio, Osmin, Leporello, Koncsak, Gremin, Fülöp király, Zakariás, Attila, Mefisztó, Kékszakállú vagy a Mama, Donizetti híres basszushangra írt női szerepe, amelyet Magyarországon ő mutatott be először.
Számtalanszor lépett fel külföldön, az antwerpeni Királyi Opera az ő címszereplésével mutatta be Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját. Oratóriuménekesként is elismert volt.
Tréfás Györgyöt Debrecen Megyei Jogú Város önkormányzata saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
