Görögországból a mai Macedónia határán fekvő Philippi régészeti helyszínt vették fel a listára. Az egykor fallal körülvett város az Európát Ázsiával összekötő út, a Via Egnatia mentén épült, Kr. e. 356-ban II. Philipposz macedón király alapította. A régészeti helyszínen ma az egykori hellenisztikus épületeket és a későbbi keresztény bazilika romjait is meg lehet tekinteni.
Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró 2013-ban közösen nevezte az UNESCO világörökségi listájára középkori sírköveit, a stecakokat, a töröknek és később más nagy vallásoknak behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok különleges, díszesen faragott mészkő sírköveit. Huszonnyolc olyan temető került fel a listára, ahol stecakok találhatók, 20 Bosznia-Hercegovinából, 3-3 Szerbiából és Montenegróból, 2 pedig Horvátországból.
A spanyolországi Dolmenes de Antequera megalitikus síremlékeit a neolitikumban és a bronzkorban emelték. A tombák az európai őstörténet jelentős építészeti munkáiként kerültek a világörökségi listára. A spanyolországi dolmenek az ötödik megalitikus emléket jelentik Európából az UNESCO-listán, de az első szárazföldit, mivel a többiek mind szigeteken találhatók.
Gibraltár neandervölgyi barlangjait az Egyesült Királyság nevezte a listára. A négy barlangban a Neander-völgyi emberek éltek több mint 125 ezer éve. A barlangok közül a legnagyobb, Gorham-barlangot régóta a Neander-völgyi ember egykori lakhelyeként tartja számon a tudomány, két éve több mint 39 ezer éves sziklavéseteket fedeztek fel a barlang mészkőfalában. A barlangokban folytatott régészeti feltárások során kőeszközöket, állatmaradványokat és a Neander-völgyi ember egykori tevékenységének nyomait is megtalálták. A leletek lényeges adalékokkal szolgáltak a Neander-völgyi és az emberi evolúcióról folyó vitához.
Az örmény határ közelében, Észak-Törökországban található Ani régészeti lelőhelyen középkori város romjait tárták fel: lakóházakat, vallási és katonai épületeket. A 10–11. században virágzó Ani a középkori örmény királyság fővárosa volt. Később, a bizánci, szeldzsuk és grúz uralom alatt kereskedelmi karavánutak fontos csomópontjává vált. A mongol hódítás és egy 1319-es földrengés indította el a várost a hanyatlás útján. A helyszín jellegzetessége, hogy átfogó képet ad a középkori építészet fejlődéséről.