Nan Madol Mikronézia különleges, elhagyatott romvárosa a Pohnpei-szigetnél. A mesterséges szigetekből és csatornákból álló izgalmas labirintus nemcsak világörökségi helyszín státuszt kapott pénteken, hanem egyúttal a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára is felkerült. A „Csendes-óceán Velencéjeként” is emlegetett Nan Madol 99 bazalt- és korallszigetből áll, amelyek 1200 és 1500 között felépített templomok és síremlékek maradványait őrzik, ezek egykor a Saudeleur-dinasztia ceremoniális központját alkották.
Kínából a délnyugati határvidéken fekvő Coucsiang Huasan sziklaművészeti kultúrtájat vették fel a világörökségi helyszínek közé. A 38 sziklán látható alkotások a mára eltűnt lojüe emberek életét és szokásait illusztrálják. Az alkotások az időszámításunk előtti 5. és az időszámításunk szerinti 2. század között születtek.
A kelet-indiai Bihár szövetségi államban fekszik Nalanda. A Nalanda Mahavihara régészeti helyszínen, amely szintén a világörökség része lett, egy i. e. 3. század és i. sz. 13. század között létesült tudásközpont és monostor maradványai láthatók sztupák, lakó- és oktatóépületek romjaival. Nalanda az indiai szubkontinens legősibb egyeteme, amely megszakítás nélkül több mint 800 éven át adta át a tudást szervezett keretek között. A hely történelmi fejlődése rálátást nyújt a buddhizmus vallássá alakulásába, valamint betekintést enged a szerzetesi élet és az oktatás hagyományaiba.
Iránból a települések és az öntözés vízellátását biztosító jellegzetes vízrendszer, a perzsa kanát került a világörökségi listára. A kanát kútszerű függőleges aknák sorozata, melyeket enyhén lejtő járatok kötnek össze, és amely szivattyúzás nélkül vezet a felszínre nagy mennyiségű talajvizet. A bizottság azért látta indokoltnak a perzsa kanátok felvételét, mivel a száraz klímájú sivatagi térségek kulturális hagyományairól és civilizációjukról kivételesen sokat árulnak el.
