Üvegváros, sokak közös álomvilága

A fűszerillatú óceánparti városban sokan laknak; például egy magyar költő, akit itthon senki nem ismer. Vajon ki lehet?

A józsefvárosi Kabinet Galéria a második helyszíne az Üvegváros-kiállításnak. Kedd óta látható itt a város, de az élmény igazán csak úgy teljes, ha az ember találkozik az alkotókkal, és látja a lelkesedést, amellyel Üvegvárosról mesélnek. Csóka István verseit a keddi kiállításmegnyitón Horváth Kristóf „Színész Bob” olvasta fel a galériában. Egy ívet is nyitottak, amire mindenki ráírhatta, hogy szerinte mi legyen még Üvegvárosban. Pillanatok alatt hosszú listát hoztak össze a vendégek.

Rácz Katinkában mindig is motoszkált az alkotói kedv, de eredetileg nem készült képzőművésznek. Üvegváros az első nagyszabású alkotása. Tizenöt évig volt utcai szociális munkás: intravénás droghasználókkal, hajléktalanokkal és csellengő kamaszokkal foglalkozott. Tervezi, hogy egy művészetterápiás módszertant is kidolgoz a városhoz. De Üvegváros már így is rég túlnőtt a hagyományos kereteken. Novellákat, meséket ihlet a város, amelynek a kialakításakor a városépítészeti szakirodalmat is felhasználta Rácz Katinka. Ezenkívül valamennyire közösségi projekt is, írnak, rajzolnak, helyszíneket gondolnak ki hozzá. Rácz Katinka még nem talált olyan esztétát, aki meg tudta volna határozni ennek a művészeti játéknak a műfaját vagy tudott volna hasonló példát mondani.

A nézőnek persze sok minden eszébe juthat róla, akár a saját világot teremtő J. R. R. Tolkien is, de még inkább Weöres Sándor szerepjátékai, képzeletbeli helyszínei; annál inkább, mert Üvegváros a sok versnek, az illatozó fűszernövényeknek és a fényjátékoknak köszönhetően sokkal inkább lírai hangulatú, mint a kalandregénybe illő táj. A játék talán azért is olyan felszabadult, mert az alkotók a megszokott kulturális helyszíneken kívül valósították meg a kiállítást. A Kabinet Galériának ez az első „szabályos” kiállítása, egyébként egy szociális boltról van szó: hátrányos helyzetű és pszichiátriai kezelés alatt álló emberek műalkotásait árulják.

A józsefvárosi Kőfaragó utcában november vége óta működik a Kabinet Galéria. A Fedél Nélkül cikkében a szép termékek boltjának nevezte, és ez megtetszett az üzemeltetőknek. Az itt kapható tárgyak talán attól is szebbek, hogy a megvásárlásukkal hátrányos helyzetű családokon, sérült vagy pszichiátriai kezelés alatt álló embereken segít a vásárló, és hogy az üzlet vezetői minden tárgyról pontosan tudják, ki készítette. Akár vissza is jeleznek az alkotónak, vagy egyedi rendelést vesznek fel, ezzel a termékfejlesztést segítik. A műalkotás ára egyenesen a készítőjéhez kerül vissza. Az üzletet a Rés Szociális és Kulturális Alapítvány és az Alapítvány a Társadalmi Felelősségvállalásért hozta létre.

A Rés Alapítvány igazgatója, Stanczel Adél elmondása szerint nem cél, hogy önfenntartó legyen a bolt, amelyet magánadományból hoztak létre. Inkább hiányt próbálnak pótolni. Ezek a műalkotások, designtárgyak ugyanis nehezen jutnak el a piacra, pedig a szociális vonatkozástól függetlenül is versenyképesek. Szeretnék, hogy az ő közvetítésükkel ezek a tárgyak megtalálják az útjukat a designboltokba, vásárokra. A tárgyakat alapítványok szervezésében készítik, velük működnek együtt. Kaphatóak itt többek között az L. Ritók Nóra vezette Igazgyöngy Alapítvány révén készült kis táskák, amelyre a halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyerekek csodálatos rajzait hímezték rá a gyerekek felnőtt családtagjai. De ott vannak az üzletben a pszichiátriai betegek által molinókból varrt táskák is. A galéria partnere többek között a Down Alapítvány, a Szigony Útitárs Alapítvány, a Kockacsoki és a Lámpás 92’ Alapítvány, valamint a Fruit of Care Közhasznú Nonprofit Kft.