Üvegváros, sokak közös álomvilága

A fűszerillatú óceánparti városban sokan laknak; például egy magyar költő, akit itthon senki nem ismer. Vajon ki lehet?

Utódai először fogadót nyitottak, aztán felépült a város az óceánparton, ahol egykor csak egy romos kastély állt; ezeket a romokat ma is megcsodálhatják a turisták Üvegvárosban (angol neve: Bottletown). Itt nemcsak az üvegház van üvegből, hanem a városháza, a színház, a kórház és minden más ház is. Még az olyan gyönyörű, patinás paloták is, mint a Palack, amely a város legendás, nagy múltú művészeti helyszíne. Színház is van itt, egy bemutatóról legalábbis biztosan tudunk, Tabula rasa volt a darab címe, és néhány részlete is ismert. De úgy látszik, hogy néha a városi klub szerepét is a Palack tölti be.

A hatvanas években tartottak itt szilveszteri álarcosbált, egyszer legalábbis biztosan. Itt ismerte meg a város híres költője, Csóka István üvegvárosi szerelmét, Zsuzsát. Csóka István Magyarországon született, csak később költözött Üvegvárosba. „Meleget áraszt a város, / csapdába csal, ne tudjak ártani. / Az el nem múló fénybe vágynak / a gesztenyés kert árnyai” – így ír Üvegvárosról az egyik versében, amely idővel a város egyik legfontosabb szimbólumává vált. Mondani sem kell, hogy a gesztenyéskert létező üvegvárosi helyszín. Mivel Üvegváros üvegből van, nagyon különlegesek itt a fényviszonyok – biztosan ez is inspirálta Csóka Istvánt, akinek a versei láthatóan nagyon is létezőek. Egyszer talán Magyarországon is jobban megismerik a messzire szakadt költőt.

Üvegvárost Rácz Katinka álmodta meg még évekkel ezelőtt, amikor az első üveget befestette, és rájött, hogy leginkább egy ház homlokzatára emlékeztet az eredmény. Aztán egyre több üveget festett be, és egyre többen csatlakoztak hozzá; ötleteket és üvegeket, palackokat, verseket, fényképeket, grafikákat hoztak. Montázsokkal és grafikákkal segített például Szalma Lili, aki így a legfontosabb társalkotója a városnak. Sokan, sokszor beszélgettek Üvegvárosról; először ennek a szűk ismeretségi körnek mutatták be a palackvárost, aztán a Massolit Könyvesbolt és Kávézóban állították ki a város addigra elkészült részeit, akkor még csak „munkabemutatóként”.

A józsefvárosi Kabinet Galéria a második helyszíne az Üvegváros-kiállításnak. Kedd óta látható itt a város, de az élmény igazán csak úgy teljes, ha az ember találkozik az alkotókkal, és látja a lelkesedést, amellyel Üvegvárosról mesélnek. Csóka István verseit a keddi kiállításmegnyitón Horváth Kristóf „Színész Bob” olvasta fel a galériában. Egy ívet is nyitottak, amire mindenki ráírhatta, hogy szerinte mi legyen még Üvegvárosban. Pillanatok alatt hosszú listát hoztak össze a vendégek.

Rácz Katinkában mindig is motoszkált az alkotói kedv, de eredetileg nem készült képzőművésznek. Üvegváros az első nagyszabású alkotása. Tizenöt évig volt utcai szociális munkás: intravénás droghasználókkal, hajléktalanokkal és csellengő kamaszokkal foglalkozott. Tervezi, hogy egy művészetterápiás módszertant is kidolgoz a városhoz. De Üvegváros már így is rég túlnőtt a hagyományos kereteken. Novellákat, meséket ihlet a város, amelynek a kialakításakor a városépítészeti szakirodalmat is felhasználta Rácz Katinka. Ezenkívül valamennyire közösségi projekt is, írnak, rajzolnak, helyszíneket gondolnak ki hozzá. Rácz Katinka még nem talált olyan esztétát, aki meg tudta volna határozni ennek a művészeti játéknak a műfaját vagy tudott volna hasonló példát mondani.

A nézőnek persze sok minden eszébe juthat róla, akár a saját világot teremtő J. R. R. Tolkien is, de még inkább Weöres Sándor szerepjátékai, képzeletbeli helyszínei; annál inkább, mert Üvegváros a sok versnek, az illatozó fűszernövényeknek és a fényjátékoknak köszönhetően sokkal inkább lírai hangulatú, mint a kalandregénybe illő táj. A játék talán azért is olyan felszabadult, mert az alkotók a megszokott kulturális helyszíneken kívül valósították meg a kiállítást. A Kabinet Galériának ez az első „szabályos” kiállítása, egyébként egy szociális boltról van szó: hátrányos helyzetű és pszichiátriai kezelés alatt álló emberek műalkotásait árulják.

A józsefvárosi Kőfaragó utcában november vége óta működik a Kabinet Galéria. A Fedél Nélkül cikkében a szép termékek boltjának nevezte, és ez megtetszett az üzemeltetőknek. Az itt kapható tárgyak talán attól is szebbek, hogy a megvásárlásukkal hátrányos helyzetű családokon, sérült vagy pszichiátriai kezelés alatt álló embereken segít a vásárló, és hogy az üzlet vezetői minden tárgyról pontosan tudják, ki készítette. Akár vissza is jeleznek az alkotónak, vagy egyedi rendelést vesznek fel, ezzel a termékfejlesztést segítik. A műalkotás ára egyenesen a készítőjéhez kerül vissza. Az üzletet a Rés Szociális és Kulturális Alapítvány és az Alapítvány a Társadalmi Felelősségvállalásért hozta létre.

A Rés Alapítvány igazgatója, Stanczel Adél elmondása szerint nem cél, hogy önfenntartó legyen a bolt, amelyet magánadományból hoztak létre. Inkább hiányt próbálnak pótolni. Ezek a műalkotások, designtárgyak ugyanis nehezen jutnak el a piacra, pedig a szociális vonatkozástól függetlenül is versenyképesek. Szeretnék, hogy az ő közvetítésükkel ezek a tárgyak megtalálják az útjukat a designboltokba, vásárokra. A tárgyakat alapítványok szervezésében készítik, velük működnek együtt. Kaphatóak itt többek között az L. Ritók Nóra vezette Igazgyöngy Alapítvány révén készült kis táskák, amelyre a halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyerekek csodálatos rajzait hímezték rá a gyerekek felnőtt családtagjai. De ott vannak az üzletben a pszichiátriai betegek által molinókból varrt táskák is. A galéria partnere többek között a Down Alapítvány, a Szigony Útitárs Alapítvány, a Kockacsoki és a Lámpás 92’ Alapítvány, valamint a Fruit of Care Közhasznú Nonprofit Kft.