Baráti Kristóf: Nem a hírnév a legfontosabb

Pénteken zárult a Kaposfest. Művészeti vezetője, Baráti Kristóf adott interjút a Magyar Nemzetnek.

– A Kaposfest új kezdeményezése idén A Beavatás program, melynek keretében egyetemistákat hívtak meg, elősegítendő a leendő értelmiség és a komolyzenészek közötti kapcsolatot.
– Ez a fesztiváligazgató, Bolyki György ötlete volt, de Pistivel mi is rendkívül pozitív kezdeményezésnek érezzük, és szeretnénk a jövőben még intenzívebbé tenni. Sikerült úgy megszervezni a fesztivál műsorát, hogy bármelyik napba csöppen be valaki, nem fogja súlytalannak érezni a koncerteket. A műsorok komoly igénybevételt jelentenek a legtöbb fellépő művésznek és még inkább nekünk Pistivel. Nagyon fajsúlyos művek jutottak nekem is, például Sosztakovics 15. szimfóniája, a program talán legnehezebb darabja, amire muszáj sokat készülni, itt nem működik az a fajta fesztiválpróbálás, hogy összeülünk kétszer, aztán valahogy majd csak lesz.

– Idén kihasználva a fesztiválon jelenlévő rangos hangszereket, a Stradivari-hegedűkre is ráirányították a figyelmet.
– Ez az én ötletem volt. Ahogy már említettem, nem vagyok rabja a népszerűségnek, de a tervezésnél óhatatlanul is felmerült, kit hívjunk, aki nemcsak a szakma, de a nagyközönség számára is „nagy név\". Ugyan Antonio Stradivari nem élő, koncertező művész, de a hangszerei folyamatosan éltetik őt, nála nagyobb, ismertebb nevet nehéz találni. Bárhová megyek, a taxistól a közönségen át az utca emberéig mindig szóba kerül, hogy milyen hangszer van nálam. Hegedű. És abban a pillanatban, ahogy ezt kimondom, rögtön visszakérdeznek, hogy csak nem egy Stradivari? Persze, amikor mondom, hogy de igen, már nem akarják elhinni, de ez örök téma. Ezért is gondoltam, hogy érdekes lehet egy, a Stradivarik köré épülő program, hiszen mindig van a fesztiválon néhány Stradivari, beleértve a saját hangszeremet, ráadásul egykori mesterem, Eduard Wulfson révén felmerült a lehetősége annak is, hogy egy-két plusz hangszert is be tudunk mutatni a közönségnek.

– Egész évben tervezi a fesztivál fellépőinek a névsorát, minden koncerten azt is nézi, kit lehetne meghívni?
– Annyira sűrű az életünk, hogy nem tudunk ezzel napi szinten folyamatosan foglalkozni, de az ember szükségszerűen találkozik új művészekkel, együtt játszik velük, vagy csak hall róluk. A háttérben alapjáraton a Kaposfest mindig jelen van, és néha felpörgeti egy-egy ötlet, egy-egy találkozás, hogy kit is lehetne meghívni.

– A fesztivál után milyen koncertekre készül?
– Lassan kezdődik a szezon. Augusztus végén Párizsba megyünk Pistivel, utána Londonban játszom két Prokofjev hegedűversenyt, az elsőt és a másodikat a Prokofjev év kapcsán, Valerij Gergijev vezényletével, a Marinszkij Színház zenekarával. Ez különösen annak fényében fontos számomra, hogy Gergijevvel az utóbbi időben szorossá vált a zenei kapcsolatunk, úgyis mondhatnám, hogy ő számomra óriási példakép. Nemcsak karmesterként, hiszen magam is karmesterkedem, hanem mint zenész. Különösen jól esik, hogy azt látja bennem szimpatikusnak, ami számomra nagyon fontos és zenei működésem meghatározó eleme: a hozzáállás a zenéhez, a hangzáshoz, a szerzőhöz, a műhöz. Ezért is érzem úgy, hogy zenei kapcsolatunknak szép jövője lehet.