Művészet az emberiségnek

Két szobrász, két nemzedék: Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor alkotásai a Műcsarnokban.

Markovics Péter
2016. 08. 06. 12:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár az idősebb művész haláláig apa és fia együtt élt és dolgozott (a 70-es évek derekán együtt kényszerültek áttelepülni a hatóságok zaklatásai elől), Tamási Áron nagy kő emlékműve talán az egyetlen igazán közös munkájuk. A kiállítás nem szűkölködik a kettejük személyes és stilisztikai kapcsolatát hirdető szép gesztusokban. Ezek egyike a Két szobrász című munka, amelyben az idősödő művész fia arcával együtt faragta meg önportréját. Szervátiusz Tibor megörökölte és tudatosan továbbvitte apja stílusát, ám az 50-es évek végétől jó időre eltávolodott gyökereitől. Ekkor Romániában a modernizmus egyik úttörőjeként jelent meg absztrakt műveivel, miközben a szocreált szigorúan értelmező Romániában értékes tanulmánya is megjelenhetett a modern művészetről.

A 70-es évekre elvetette ezt a fajta gondolkodást, és visszatérve a hagyományokhoz, a magyar történelem nagy kataklizmáit bemutató alkotásokkal jelentkezett. A leghíresebb ezek közül, illetve Szervátiusz Tibor életművében a Tüzes trónon című Dózsa-szobor, amely a Műcsarnok kérésére most másodszor hagyta el a Nemzeti Galériát (legutóbb a debreceni Modem 2009-es, Messiások kiállításán volt látható). Saját értelmezése szerint a művész e munkájában sűrűsödik nemcsak a magyar sors, hanem az egész XX. századi történelem Trianonnal, a világégések, az atomcsapások és a hidegháború tragédiáival.

De a többi itt látható monumentális és kisebb léptékű, nagy formai és anyagbeli gazdagságról tanúskodó munkájában is egyetemes mondanivalóval társulnak a konkrét témák. A személyes sorstragédia Petőfi álló alakjában szintén a szabadság legyőzhetetlenségének sugallatával egyesül, és idézi meg forradalmaink, szabadságharcaink szellemiségét. A groteszk, kereszt nélküli Kolozsvári Krisztus pedig éppúgy a kisebbségi lét és az elszakítottság fájdalmát sugározza, mint a Börtön rideg, fémrácsos kompozíciója. A felirat szerint ez az egyetlen mű, amelyet a románok engedtek elvinni az áttelepülő Szervátiusznak.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.