Csak nem biztos, hogy abban a formában, ahogy azt egy ideális világban elképzelnénk. A lányok elmondása szerint volt olyan néző, aki az előadás után döntötte el, hogy elválik.
A Maladype Színház szobaszínházi produkciója egyedülálló a maga műfajában, nagyon filmszerű és visszafogott, talán emiatt is kikerülhetetlen volt, hogy Hajdu Szabolcs vászonra vigye a történetet. A filmet saját lakásában forgatta le, ahogy az előadásban, itt is ő és felesége, Török-Illyés Orsolya játszotta az egyik házaspárt. A hangmérnöki munkát a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai végezték, Hajdu Szabolcs tizenhárom operatőr tanítványa fényképezte a filmet. – Csodálatos módon vezette őket. Nézve az egész filmet, egyáltalán nem érződik a különbség az egyéni látószögek és stílusok között. Erre még Karlovy Varyban is rácsodálkoztak – emlékszik vissza Tankó Erika. – A film nyelvezete hasonlít az előadáséhoz, de hiányoznak belőle a stilizált, elemelt részek. Szabolcs természetességet követelt meg mindenkitől, hisz a filmnél a hitelesség a legfontosabb – mutat rá Erika.
Amíg a darabban Szilágyi Ágota és Gelányi Imre alakította a gyerekszereplőket, addig a filmben Hajduék gyerekei, Hajdu Zsiga és Lujza álltak kamera elé. Ágota szerint a színházban érzékeny dolog gyerekekkel dolgozni, mert a jelenlétük könnyen elterelheti a figyelmet, de a film műfaja nem engedi meg, hogy felnőttekkel helyettesítsék őket. – A gyerekeknek nincs megfelelési kényszerük, nincsenek elvárásaik. Bár Zsigával néha nehezebb volt, neki egy jelenetért mindig ígérni kellett valamit, például hogy megnézheti a Különben dühbe jövünk egy-egy részletét. Elképesztő, miket tudott alakítani ezért cserébe – meséli Erika.
A filmet szeptember huszonkilencedikén mutatják be a hazai mozikban, de a tervek szerint az előadás is látható lesz az őszi évadban a Maladype budapesti bázisán.
