A gyásztól eljutni a megbocsátásig

Tíz esztendő után ma újra megszólal Nógrádi Péter Magyar requiem című, 1956 emlékére komponált műve.

– Azóta új művet is írt a témában, ezt majd októberben hallhatjuk. Mennyiben más ez?
– Őszi zsoltárokat idén írtam, a bemutatója október 23-án lesz Szegeden. Ezúttal más nézőpontból közelítettem meg a kérdést. Nem gyásszal zárul, amint azt a Magyar requiemmel tettem. A végkicsengés Kölcsey Ferenc 1826-os, Mohács című esszéjének felemelő gondolata: „Szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő nagyságnak! Csináljátok a békesség műveit temérdekekké! Álljatok elő lángénekkel!” A művet indító Pilinszky Hasonlat és Nagy Gáspár Öröknyár – elmúltam 9 éves című versek a mély fájdalom, a reménytelenség hangján szólnak. Majd a reményt láttató ószövetségi zsoltárokon keresztül jutunk Kölcsey gondolatáig. Így az ’56 emlékére írt mű a tíz évvel ezelőtti Magyar requiemben felvetett gondolataim folytatásának tekinthető.

Nógrádi Péter művét ma este hét órakor hallhatjuk a Várkert bazárban (Budapest I. kerület, Ybl Miklós tér 2–6.) az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi hangverseny záródarabjaként. Az Ars Sacra fesztivál részeként elhangzó, ingyenesen látogatható koncert azért is különleges, mivel programja nem a megszokott, ’56-os tematikájú műveket sorolja fel, hanem Nógrádi Péter szerkesztésében egymás mellett ritkán hallható opuszok csendülnek fel, például Liszt Ferenc Funérailles című zongoraműve, amely az 1948–49-es szabadságharc leverésének hírére készült, vagy több, hangulatában a gyászhoz kapcsolódó alkotás. A Magyar requiem egyfajta folytatásának fogható fel Nógrádi Péter idén írt Őszi zsoltárok című műve, ezt a forradalom hatvanadik évfordulója napján, október 23-án Szegeden hallhatja a közönség este hét órakor a Szegedi Nemzeti Színházban. A Magyar Művészeti Akadémia által szervezett ünnepi hangversenyen az Őszi zsoltárok mellett Kocsár Miklós Emlékképek a XX. század 50-es éveiből – vázlatok szimfonikus zenekarra, Tóth Péter Elégia – I. M. 1956 és Balassa Sándor Október virágai op. 77 című alkotása mellett a forradalom napjainak emblematikus műve, Beethoven Egmont-nyitánya hangzik el a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor kórus közreműködésével.

– Erre a folytatásra tudatosan készült?
– Egyáltalán nem. Amikor jelentkeztem a Németh László Alapítvány pályázatára, nem gondoltam, hogy évtizeddel később ezen az úton tovább is lehet jutni.

– Van a gondolati síkon túl zeneileg is kapocs a két mű között?
– Annyiban hasonlítanak, hogy mindkettőben megjelennek tradicionális egyházi dallamok, magyar népdalok. Ugyanakkor a két mű gondolati beállítottságának, hangvételének különbözőségét mégis fontosabbnak érzem. A fent említett, Kölcsey-gondolattal lepecsételt művel az volt a szándékom, hogy az ünnep máig tartó hatását hangsúlyozzam, nyomatékosítsam, hogy vádaskodás helyett emelt fővel idézzük meg a hatvan éve történteket: a hősök emléke, a tengernyi szenvedés egyszer végre kapjon igazi értelmet, és a megbocsátás is kifejezésre juthasson.