Belvedere-botrány: Bécsben sem minden a siker

Születésnapi bulit rendezett a múzeumban? A Belvedere igazgatója szerint alaptalanok a vádak.

Agnes Husslein-Arcónak, a bécsi Belvedere még regnáló igazgatójának unokája olyan szerencsés, hogy a születésnapi bulija az osztrák művészet remekeit bemutató múzeumban volt, amelynek költségeit Husslein-Arco férjének adójából vonták le. De az igazgató szolgálati útként elkönyvelve vitette magát a Wörthi-tónál lévő villájához nyaralni, sőt, a Profil című vezető osztrák közéleti hetilap értesülései szerint a Belvedere az örökhagyó demenciáját kihasználva jutott értékes gyűjtemény birtokába. Mindeközben azonban a múzeum életének legsikeresebb vezetőjéről van szó.

Husslein-Arco tíz éve a Belvedere főigazgatója, 2017. január elsején azonban távozni kényszerül. Sok különösen népszerű kiállítás köthető a nevéhez. Kinevezésekor az volt a célja, hogy a Belvederét az osztrák művészet nemzetközi kontextusban értelmezett központjává tegye. Mind a négy kiállítási épületet (Felső- és Alsó-Belvedere, Téli Palota, 21-es Ház) megnyitotta a nagyközönség előtt. Az utóbbi tíz évben a látogatók száma évi négyszázezerről egymillió-négyszázezerre emelkedett.

Sokan arra számítottak, hogy újabb ciklusra meghosszabbítják az igazgató mandátumát. – Megrendülten vettem tudomásul Thomas Drozda miniszter úr döntését. A felhánytorgatott ügyek abszurdak, és ahogyan az ellenőrző jelentésből kitűnik, nem felelnek meg a valóságnak – mondta lapunknak Agnes Husslein-Arco az unokája születésnapi buliját és nyaralásának elszámolását firtató kérdésünkre. (Az osztrák lapok beszámolójából azonban kiderül, többek között a buli kiadásaira és a nyaralás útiköltségéért az igazgató utóbb mintegy 15 ezer eurót fizetett be a Belvedere kasszájába. Ez az összeg persze sehol sincs a Burgtheaternél feltárt 21,12 millió eurós hiányhoz, ami a 2014 márciusában elbocsátott színi direktor, Matthias Hartmann nevéhez kötődik.)

De maradt még vád, amely szerint az igazgató kihasználta a gyermektelen műgyűjtő, Peter Parzer demenciáját, és megszerezte annak teljes magángyűjteményét a Belvedere számára, holott a kollekció egyes részei nem is tartoznak a múzeum gyűjtőkörébe. Amennyiben nem közvetlenül a Belvedere, hanem az állam örököl, egyes művek kerülhettek volna más, állami tulajdonban lévő múzeumokba (például a grafikák az Albertinába, a régebbi festmények a Kunsthistorisches Museumba). – A Belvedere évek óta nagyon intenzív és az egyes célcsoportok számára meghatározott művészetközvetítési programot folytat. Egyedüli múzeumként demenciával küzdő emberek részére is szervezünk művészetpedagógiai foglalkozásokat, ezekkel az adott pillanatra szóló művészeti élményt nyújtunk. A műalkotások mankóként szolgálhatnak az emlékezet számára, hogy a korábbi tapasztalatokat és érzéseket a betegek később újra felidézhessék. Az ilyen foglalkozásaink központjában könnyen értelmezhető művek szerepelnek. A Peter Parzerrel kapcsolatos vádak egy olyan publikációból indultak, amely a tényállást hamisan és egyoldalúan mutatta be, ráadásul Parzer hírnevét utólagosan rontja. Parzerrel több mint 30 éven át ismertük egymást, tehát már jóval azelőtt kapcsolatban voltunk, hogy megbetegedett volna. Amikor a Belvedere igazgatója lettem, a műgyűjtő egyértelművé tette számomra, hogy a gyűjteményét ebben az intézményben akarja tudni – mondta lapunknak az igazgató.

A Belvedere számos olyan értékes műtárgy tulajdonosa, amelyeket évtizedekkel ezelőtt, az Anschluss után koboztak el zsidó vagy zsidó származású osztrákoktól. Emlékezetes film is készült a témában, Helen Mirren főszereplésével a Hölgy aranyban című amerikai produkció, amely Gustav Klimt festményeivel foglalkozik. E témát firtató kérdésünkre az igazgató röviden felelt: – Számomra fontos, hogy a gyűjteményünkben lévő művek eredete maradéktalanul fel legyen tárva. Ezért saját kutatói részlegünk van, amely ezzel foglalkozik.

Agnes Husslein-Arco egyébként korábban dolgozott Budapesten is, a Sotheby’s aukciósháznak volt a vezetője. Ebből az időszakból azonban csak szép emlékeket őriz. – Sok kultúrpolitikussal és múzeumigazgatóval dolgoztam együtt. Hogy csak néhányat említsek: Andrásfalvy Bertalan és Mádl Ferenc egykori kulturális miniszterekkel, Néray Katalinnal, a Műcsarnok, Bereczky Lóránddal, a Nemzeti Galéria, Mojzer Miklóssal, a Szépművészeti Múzeum volt igazgatóival, valamint Hegyi Lóránd független kortárs képzőművészeti kurátorral. Fontos célunk volt akkor, hogy a magyar művészetet ismertebbé tegyük külföldön – mondta az igazgató. Arról azonban, hogy mi lesz vele a jövőben, még nincs elképzelése.