Bemutatják a Szent Koronáról szóló filmet

A film a magyar állam Mohács utáni bukásától a 20. századig követi nyomon a korona történetét.

A film az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében 2012-ben létrejött Szent Korona Kutatócsoport legfontosabb eredményeit összegzi – mondta el Pálffy Géza, az intézet történésze, az akadémiai kutatások vezetője és a film egyik készítője az MTI-nek.

A film a középkori önálló magyar állam Mohács utáni bukásától a 20. századig követi nyomon a korona, a királykoronázások és koronázási jelvények történetét, egyúttal ebből a nézőpontból magyarság történelmét is.

A nézők a középkori előzmények rövid felidézése után az 1526-os utolsó székesfehérvári koronázástól az utolsó magyar uralkodó, IV. Habsburg Károly 1916-os budai koronázásáig, a korona és a koronázási jelvények Egyesült Államokból történő 1978-as hazatéréséig ismerhetik meg részletesen a Szent Korona történetét.

Pálffy Géza a négy éve tartó kutatások új eredményei között említette, hogy sikerült megtalálni a jelenleg ismert legkorábbi koronázási zászlót az ausztriai Fraknó várában. A zászlót 1618-ban II. Habsburg Ferdinánd pozsonyi koronázásán vitte az Esterházy-család egyik tagja, és már a mai alaptörvényből jól ismert szent koronás címer látható rajta. Egy bécsi árverésen sikerült megvásárolni egy magyar királyi udvarmesteri pálcát, és tisztázódott a Szent Korona első hiteles ábrázolásának kérdése is: egy 1550-es években készült müncheni kódexben a Habsburg-családtörténet részeként maradt fenn.

A szakember elmondta: a koronázási tárgyak több csoportra oszthatók. Az állandó koronázási jelvényeket nagyrészt a Parlamentben őrzik, ezek a Szent Korona, az országalma, a kard és a jogar, amely valószínűleg a legrégibb közülük. Szent István korabeli lehet a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött koronázási palást is, rajta államalapító királyunk és felesége, Gizella királyné és fia, Imre herceg egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása. Az állandó koronázási jelvényeket korábban a koronázási ládában őrizték.

A koronázási tárgyak egy másik csoportja egyházi jellegű, ilyenek például az esztergomi érseki kincstárban őrzött koronázási keresztek, miseruhák. Az alkalmi koronázási tárgyakat csak egyetlen ceremónián használtak fel, ilyenek például az országzászlók. A filmben együtt láthatók a különböző helyeken őrzött koronázási tárgyak.

A film mintegy húsz helyszíne között van az öt koronázási város: Esztergom, ahol Szent Istvánt koronázták, Székesfehérvár, ahol fél évezreden át, egészen Mohácsig számos alkalommal tartottak koronázást, Pozsony, amely 1563-tól adott otthont ezeknek a ceremóniáknak, Sopron, ahol a 17. században háromszor koronáztak és Buda, ahol 1792-től háromszor került erre sor. A budai koronázások közül a két utolsó, Ferenc Józsefé 1867-ben és IV. Károlyé 1916-ban a Mátyás-templomban volt, I. Ferencet pedig a mai Kapisztrán téren lévő helyőrségi, egykori ferences templomban koronázták meg 1792-ben.

A szakember elmondta: valószínűleg sikerült magyarázatot találni a Szent Korona tetején lévő kereszt elferdülésére. Valószínűsíthető, hogy 1638-ban III. Ferdinánd feleségének koronázásakor érhette durva behatás a koronázási ládát és akkor deformálódhatott a korona is. Az eset oka az lehetett, hogy a koronaláda kulcsát Bécsben felejtették. A koronázási ládát még legalább egyszer, a millennium évében, 1896-ban lakatosnak kellett felfeszítenie, arról az esetről már a korabeli lapokban is lehetett olvasni.

A koronával kapcsolatos más kalandokat is felidéz a film, így például azt, hogy miként került 1529-ben Szulejmánhoz és a szultán miért adta vissza 1532-ben, miért volt 1619-től három évig Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnél, miként menekítették ki Pozsonyból az 1663–64-es háború miatt, és miért, milyen körülmények között került sor arra, hogy a szabadságharc bukása után, 1849 őszén Orsovánál Szemere Bertalan elásatta a koronázási ládát.

Pálffy Géza a koronával, koronázással kapcsolatos jelképrendszerről szólva elmondta, hogy az számos különféle módon reprezentálta a Mohács utáni sajátos magyar szuverenitást. Például míg a koronázási láda kulcsát Bécsben őrizték a Habsburgok, addig a pozsonyi várban lévő koronázási terem kulcsa a magyar politikai nemzetet, rendeket képviselő nádornál volt, és csak a két kulcs együttes használatával juthattak a Szent Koronához, ami kifejezte a két államalkotó tényező, a Habsburg-uralkodóház és a magyar nemzet szoros kapcsolatát és egymásra utaltságát. Hasonlóan jelképes üzenete volt a koronázási eskünek, amelyben az új uralkodó koronázásakor megfogadta, hogy a magyar nemzetet mindig alkotmányának betartásával kormányozza, továbbá, hogy 1687-től az esztergomi érsek mellett a nádor is mindig jelen volt a koronázáson, kifejezve ezzel, hogy Magyarországon csak az lehet uralkodó, akit az egyházi mellett a világi elit is elfogad.

A Filmlab Bt. által létrehozott alkotást Bárány Krisztián rendezte és Bárány Dániel fényképezte, elkészítésében közreműködött számos történész. Az alkotók célja, hogy a Szent Koronával kapcsolatos legkorszerűbb tudományos ismeretek eljuttassanak a nagyközönséghez és a közoktatásba – mondta Pálffy Géza.

A MTA Lendület programjának működő Szent Korona Kutatócsoport itthon és külföldön tucatnyi önálló kötetben, mintegy kétszáz publikációban, több mint száz előadásban és kiállításokon mutatta be eddigi eredményeit, így például Pálffy Géza 16. századi Habsburg–magyar együttélésről szóló nagy monográfiájában, a soproni koronázásokat feldolgozó szakmunkákban, Buzási Enikő a Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolásáról szóló német nyelvű kötetében és a királykoronázásokra kiadott érméket bemutató szlovák és román nyelvű művekben.