Budapesten a világ leggyűlöltebb bandája

Persze ötvenmillió eladott lemez után senki nem venné szívére az utálkozást.

Tölgyesi Gábor
2016. 09. 16. 10:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha messzemenő következtetéseket lehetne levonni a különféle Facebook-statisztikákból, hazánkban az elmúlt egy év alatt rohamosan nőtt a kanadai rockzenekar, a Nickelback népszerűsége, de legalábbis tizedannyian utálják. A banda tavaly meghirdetett, majd a torokfájós énekes, Chad Kroeger miatt lefújt koncertje előtt több mint háromezer tagot számlált a Nem megyek el a Nickelback-koncertre! néven futó Facebook-csoport, míg tegnapi lapzártánk előtt ez a szám még a háromszázat sem érte el. Az utálkozás divatja amúgy a tengerentúlról érkezett: Amerikában Chad Kroeger a világ leggyűlöltebb zenésze jelzőt kapja meg időnként a kritikusoktól, a népszerűtlenségi listán előzve Justin Biebert és Lady Gagát is. A post-grunge zenét játszó Nickelback legfőbb bűne az ítészek szerint, hogy túl steril a zenéje, s keresztezte a Bon Jovit a Nirvanával. Az igazi rajongókat persze mindez nem igazán érdekli: a Nickelback hét lemezéből mintegy ötvenmillió példány kelt el a világon. Ma este nyolctól a sportarénában próbálja bizonyítani a zenekar, tényleg van benne spiritusz, és semmi sem igaz abból a közkeletű rémhírből, hogy a zenéje a legkárosabb a libidóra.

Az idén elhunyt Prince bár élen járt a különcségben, korántsem volt megosztó személyiség. Talán nem kockáztatunk nagyot, ha fogadást kötünk arra: ma este nyolctól a MOM Sportban az amerikai popénekest is megidézi egy-két szám erejéig Candy Dulfer a Jazzy Fesztivál keretében. A holland szaxofonos még csak 19 volt, amikor Prince-szel egy színpadra lépett, azóta a Pink Floydtól Madonnáig kapkodnak érte a sztárok. Candy Dulfer a jazz és a funk műfajában mozog otthonosan, hazánkban visszatérő vendég, magyar férje révén pedig mondhatni szinte magyar, s talán letelepedési kötvény nélkül is megkapná a magyar állampolgárságot.

Szakrális rock ’n’ roll – a folk-rockban utazó amerikai Wovenhand zenéjére nem is lehet jobb jellemzést találni annál a szlogennél, amely lépten-nyomon elkíséri David Eugene Edwards szólóprojektjét. A 16 Horsepower egykori frontembere nem először jár nálunk, most vasárnap este vadiúj, a nyár végén megjelent albumát, a Star Treatmentet hozza az A38 hajóra. Érdemes utánajárni, hogy mi is táplálja a rajongók, kritikusok áhítatát.

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.