Elhunyt Csoóri Sándor

Az író 86 éves volt.

Életét a diktatúra ellen folytatott küzdelem határozta meg, ezért a pártállam megfigyelés alá vonta – erről több ezer oldalnyi dokumentum tanúskodik –, szilenciummal sújtotta, az 1950-es évek közepétől évtizedeken át nem kaphatott elismerést, díjat sem munkásságáért. Később így emlékezett erre az időszakra:

„1956 után ott álltunk minden remény, mindenféle elképzelés nélkül, nem jelentethettük meg írásainkat. Én 1962-ben jelenhettem meg először 1956 után, a többiek ugyanúgy. De már 1958-ban, sőt, 1957 végén is kialakítottunk egy kis baráti társaságot, amelybe beletartozott Konrád Gyuri, Jancsó Miklós, Tornai József, jómagam és sokan mások, mind a két fél részéről elég szép számmal. [ ] Csupa barát volt együtt. Sőt emlékszem is, hogy tudatosan fogalmaztam meg magamban: végre itt az alkalom, hogy azt a feszültséget, amit az előttünk járók, Németh László, Illyés és a többiek teremtettek egymás számára (például amilyen Zsolt Béla és Illyés viszonya volt), mi megszüntetjük.

Éreztük, milyen óriási dolog volt, hogy 1956 megtörtént a magyarokkal, és ebben mindenkinek része volt. Mi vesztesek lettünk, fizikailag leverték a forradalmat, de morálisan mi győztünk. És a morális győzelem tudata akkor minden olyanféle ellentétet eltüntetett, ami később, sajnos, újra fölébredt.

De akkor eszünkbe sem jutottak azok a kérdések, amelyek a két háború között elmérgesítették a magyar szellemi életben, főként az irodalomban az úgynevezett urbánusok és népiek közötti viszonyt. A társadalom megbénulása ellenére mi a Belvárosi kávéházban olyan szabadságot teremtettünk magunknak - hétköznapi, jó szabadságot - hogy mindenről beszéltünk.” (A Demokratikus Átalakulásért Intézet interjúja 2009-ből)

A Kárpát-medencei magyar néplélek minden rezdülése ott vibrált megszólalásaiban, javaslataiban – így jellemezte lapunknak Csoóri Sándor politikai munkásságát a költő barátja, Lezsák Sándor, a lakiteleki találkozó szervezője, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója. Szerinte Csoóri a szellemi rendszerváltoztató folyamat vezéralakja volt.

Lezsák Sándor első közvetlen élménye Csoórival 1979-re nyúlik vissza, amikor a fiatal írók lakiteleki találkozóján a korszerű nemzeti önismeretről gondolkodtak együtt több mint százan. A politikus szerint Csoórinak köszönhető, hogy Illyés Gyula is meglátogatta őket, és ma is érvényes útravaló gondolatokat adott számukra. Az Antológia Estet is neki köszönhetik, ahol a költő elszavalta a Senkid, barátod című versét. „Szinte izzott a levegő a nézőtéren, és hatalmas tapsvihar érzékeltette Csoóri Sándorral, hogy a metaforát kibontották, a forradalmas Lengyelország volt közöttünk” – idézte fel lapunknak Lezsák a történteket.

A lakiteleki találkozó előkészületeit így Lezsák szerint Csoóri Sándor ellenzéki és erkölcsi tekintélye is hitelesítette. „A forradalmas Magyarország csak nem akart megszületni – mondogatta többször –, a katarzis elmaradt. Tanúsíthatom, hogy a kétharmaddal elfogadott nemzeti alaptörvény, az új alkotmány számára is történelmi elégtétel volt” – tette hozzá az országgyűlés alelnöke.

Csoóri Sándor első versei 1953-ban, első kötete, a Felröppen a madár 1954-ben jelent meg, ezt követően kapta meg először a József Attila-díjat.

Munkásságát, szerepvállalását 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal, 1985-ben, 1995-ben és 2004-ben Az év könyve díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Számos más hazai és nemzetközi elismerés mellett 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést is. 2012-ben a Kossuth-nagydíjat, 2014-ben a Nemzet Művésze címet vehette át.

A népi-nemzeti ellenzék vezetője, a rendszerváltoztatás meghatározó egyénisége, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítója, később elnökségi tagja volt. Ő alapította az első független folyóiratot, a Hitelt, 1988-tól a folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke. 1992-ben ő kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását. A rendszerváltás után sokakhoz hasonlóan ő is kiábrándulttá vált. Ez a demokrácia nem az a demokrácia, amit mi utópisztikusan vártunk. Ez tele van bűnnel, tele van hazugsággal, és olyan emberekkel, akik azt a diktatúrát képviselték, amelyből próbáltak demokráciát csinálni– mondta abban a portréfilmben, amit 2010-ben készített vele a Duna Televízió.

„A rendszerváltás eseményei az ő működése nélkül elképzelhetetlenek, mégis sok csalódás érte. Nem homo politicus volt, hanem az eszmék, a nagy érzelmek embere. Költő, akinek egyes nézeteivel nem vitáztak, hanem hosszú vesszőfutásra ítélték a 90-es évek elején” – mondta Csoóri Sándorról a távirati irodának Jókai Anna író. 

Legyen erőnk és kitartásunk búcsúzni az embertől s vállalni az életművet” – írta közleményében Kormányzati Tájékoztatási Központ.

„Csoóri Sándor halálában ott a magyarok gyásza és ott a magyarok hálája az egyszeriért, a megismételhetetlenért, ott az elmúlt keserves történelmi kor vége, és ott a reményekkel s küzdelmekkel is teli új kor kezdete is.” – áll a kormányzati közleményben, amely szerint Csoóri Sándor „az élő lelkiismeretnek kettős felelősségét” hagyta az utókorra, „végiggondolni az ő gondolatait és végigmenni az ő keskeny útján”

A Fidesz parlamenti képviselőcsoportja őszinte részvétét fejezi ki Csoóri Sándor családjának, és osztozik a hozzátartozók fájdalmában. Azt írják: Csoóri Sándor céltudatos személyiségével és következetes hozzáállásával múlhatatlan érdemeket vívott ki a magyarság határokon átívelő egyesítésében. „Fejet hajtunk a költő hosszú évtizedes irodalmi munkássága és közéleti szerepvállalása előtt.”

A Kereszténydemokrata Néppárt is azt írta: megrendülten értesültek Csoóri Sándor halálhíréről. „Személyében olyan közösségformáló embert vesztett a magyarság, akinek életét és művészetét is a nemzethez tartozás és az érte vállalt felelősség hatotta át.” A KDNP együttérzését fejezi ki Csoóri Sándor családjának.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom őszinte részvétét fejezi ki Csoóri Sándor családjának, ismerőseinak, tisztelőinek. „A Nemzet Művésze cím méltó kitüntetettjének halálával a hazai irodalom jeles képviselője távozott közülünk. Nyugodjék békében!” – írja közleményében a Jobbik parlamenti frakciója Dúró Dóra frakcióvezető-helyettes, az Országgyűlés kulturális bizottsága elnökének aláírásával.

„A Lehet Más a Politika részvétét fejezi ki a 86 éves korában elhunyt Csoóri Sándor minden hozzátartozójának. Csoóri Sándor érdemei nemcsak a magyar irodalomban, de mind a rendszerváltás folyamatában, mind a határon túli magyarok és az anyaország közötti kapcsolat újjáépítésében megkerülhetetlenek. Halálával egész Magyarország veszített” – írta közleményében az LMP parlamenti frakciója.

Az Magyar Szocialista Párt országos központjának közleményével búcsúzott. Azt írták: az MSZP szomorúan értesült, hogy életének 87. évében elhunyt Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas költő, író, a nemzet művésze. „Személyében a magyar nép nemcsak egy sokoldalú művészt, hanem egy cselekvő és közéletet alakító, jobbító szándékú embert is elveszített, akit folytonos figyelme és lelkiismerete nem csupán az irodalomban tett megkerülhetetlenné, hanem a művelődéstörténetben is. Ő írta: „A remény legnagyobb kétségbevonója a halál. A halál mutatja meg az embernek, mennyivel lesznek mások a dolgok, az elmúlás mit ad hozzá az élethez, s mit vesz el belőle.”

Az Együtt – A Korszakváltók Pártja nevében a párt elnöke, Szigetvári Viktor búcsúzott. Részvétét fejezi ki a kétszeres Kossuth-díjas költő, prózaíró halála miatt az elhunyt családjának és hozzátartozóinak. „Csoóri Sándorral a magyar kulturális élet fontos szereplője távozott” – írták.

Budapest főpolgármestere, Tarlós István is közleményt adott ki.  „Fájdalommal vettem tudomásul Csoóri Sándor halálhírét. A kétszeres Kossuth-díjas költő és író halálával a magyar kultúrát pótolhatatlan veszteség érte. A főváros és a magam nevében őszinte részvétemet fejezem ki a családnak. Csoóri Sándort, aki kiemelkedő irodalmi munkásságáért, rendkívüli életművéért és a magyarországi rendszerváltásban betöltött meghatározott szerepéért 2014-ben megkapta a Budapest díszpolgára címet, a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti” – írta.

Jön-megy a csavargó idő,
járom én is a havas várost.
Az utcák, mint egy kiszedett vers
széthullott ólomsorai,
vigasztalanul néznek engem.
A világ emlékművei ilyenkor sötétednek el
bennem percről percre
és kőzászlók és bronzoroszlánok
és háborús holtakért leszálló márványangyalok fölött
rekedt fuvolák hangját hallom.

Ilyenkor érzem: kiszemelnétek
engem is áldozatnak,
eleven, mozgó járda-lénynek,
aki tüntető, bíbor levelekkel
vonul föl újra helyettetek cirkuszi őszben
és szétkenődik vére
az Országház kupoláján.

De én már régóta megfoghatatlan,
mozgó tűz vagyok, barátaim,
mozgó akarat, függetlenedő remény
s jóváhagyásom nélkül
engem nem lehet többé föláldozni.
Számban őszi forradalmak, őszi kiáltozások
és őszirózsák kesernyés íze együtt
s fölöttem sorra kigyulladó utcalámpák.

A cikkben idézett interjúk a Nap Kiadó válogatáskötetében, Az elhalasztott igazság - Beszélgetések 1971-2010 című kötetben jelentek meg.