Keresték a Vaszary-képet, végig ott lógott a falon

Az elveszettnek hitt kép végig ott lógott az intézet falán, és most is megtekinthető.

Virág Judit galériavezető, művészettörténész találta meg a festményt, aki legutóbb a Pákh Imre által indított Munkácsy-perben adott ki egy váratlan szakvéleményt.

Mint Virág Judit az MTI-nek hétfőn elmondta, Vaszary János több festményt is készített Klebelsberg Kunó felkérésére az 1927-ban létrejött Tihanyi Biológiai Intézet (ma az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának Balatoni Limnológiai Kutatóintézete) számára.

A Halászat a Balatonon című képből több változat, előtanulmány is készült, köztük két kétméteres pannó. Az egyiket a Magyar Nemzeti Galériában őrzik, a másik hollétéről eddig nem tudtak. A galériavezető a tihanyi intézetbe tett látogatásakor szembesült azzal, hogy az elveszettnek hitt kép végig ott lógott az intézet falán, és most is megtekinthető.

Kitért arra, hogy miközben a Halászat a Balatonon után kutatott, olyan információ birtokába jutott, amely bizonyítja, hogy a magyar modernizmus egyik legérdekesebb, nyolcméteres festménye, Vaszary Víz alatti világ című pannója – amelyet ugyancsak 1928 körül festett az intézet számára, és amelyről a művészettörténészek eddig azt hitték, hogy a második világháborúban megsemmisült – túlélte a háborút, és jelenleg is valahol Magyarországon lehet. Hangsúlyozta: a hatalmas festmény a felkérés szerint a Balaton élővilágát volt hivatott bemutatni. „Vaszary azonban a barna pontyok és szürke keszegek helyett inkább egy tengeri víziót festett pöttyös békákkal, nagy szemű halakkal, polipokkal, korallokkal” – mondta a galériavezető, hozzátéve, hogy a konzervatív sajtó rögtön megtámadta képet, mivel úgy gondolta, hogy nem realista, és olyan szörnyeket ábrázol, amelyek a biológusok által sem azonosíthatók.

Virág Judit felidézte, hogy kutatása során olyan levelezésre hívták fel a figyelmét, amelyet a keszthelyi múzeum irattárában őriznek, és amelyből kiderült, hogy ez a festmény a második világháború alatt is a kutatóintézetben maradt. További feljegyzések, leiratok és látogatói bejegyzések bizonyítják, hogy 1949-ben a keszthelyi Balatoni Múzeumban kiállították – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az 1949-es tárlaton a kommunista ifjúmunkások mentek neki a képnek, mert nagyon szürreálisnak tartották.

Mint mondta, Bényi László festőművész, miniszteri titkár ennek hatására levetette a múzeum faláról a festményt, összetekerték, és 1959-ig a múzeumban őrizték. A levéltári dokumentumok szerint 1959. április 29-én a tihanyi intézet egyik kutatója átvette a múzeumtól a képet. „Azóta nem hallottunk a festményről. Ma is Magyarországon kell lennie, ugyanis az 1960-as években már nem volt szokás képeket megsemmisíteni” – mutatott rá Virág Judit.