Kínai nyomulás a filmiparban

Az Amerikában terjeszkedő Dalian Wanda 2020-ra a szektor húsz százalékát uralná világviszonylatban.

Ennyi kínai soha nem akart még Seattle-ben ingatlant venni, mint ahányan az elmúlt hét hónap során, így ma a város népszerűbb a körükben, mint például Los Angeles – idézte a The Seattle Times a legnagyobb kínai ingatlanügyi honlap, a Juwai.com vonatkozó elemzését. Az adatok alapján már a tavalyi év sem ment rosszul Washington államban, összességében mintegy 1,6 milliárd dollár értékben vettek lakásokat a nyugati part északi csücskén, amivel csak Kalifornia, New York és Texas tudta őket megelőzni. A nagy zsongást ugyan részben a kanadai ingatlanadó emelkedésének tudják be, így Vancouverből a közeli Seattle reális célpont, ám van egy meglepő indok is a nagy ingatlanrobbanásra: egy kínai film. Három éve ugyanis a városban forgattak egy romantikus kínai mozit, s a Megtalálni az igazit (Finding Mr. Right) című alkotás története is az észak-amerikai városban játszódott. A film miatt pedig egyre több kínai szeretne ingatlant venni a városban.

Ez csak egy példája annak, milyen hatással lehet akár egy film is az emberekre – s így a szakipari trendek, a témaválasztások, a különféle tematikák igen nagy befolyással lehetnek a gazdaság megannyi szegmensére, ezért is figyelik árgus szemekkel mondjuk azt, ki hova és mennyit fektet be. Az amerikai sajtó az elmúlt időszakban sokat cikkezett arról, hogy a kínai befektetések öt év alatt megtízszereződtek az Egyesült Államokban, így idén már mintegy húszmilliárd dollárra rúgnak.

Ebből külön kiemelik a filmipari bevásárlásokat, amelyek az elmúlt öt évben ugyancsak jelentősen nőttek. Az amerikai piacon különösen az 1988-as alapítású kínai Dalian Wanda terjeszkedése szembeötlő. A 2014-ben mintegy negyvenmilliárd dollár éves bevételt produkáló cégcsoport megvette a két legnagyobb amerikai moziláncot, az AMC-t és a Carmike-ot, így – az amerikai The Atlantic magazin kalkulációjából kiderül, hogy – míg Kínában a forgalmazások hat, addig az amerikai mozibevételek 13 százaléka az övék. Egyúttal 3,5 milliárd dollárért felvásárolták a Legendary Entertainment stúdiót, most pedig arra készülnek a Los Angeles Times információi szerint, hogy 49 százalékos részesedést szerezzenek a Paramount Picturesben. A társaság vezérigazgatója még augusztus végén azt is leszögezte, nem árulnak zsákbamacskát, ajánlatot tesznek mind a hat, világviszonylatban valódi tényezőnek számító amerikai stúdióra. Ennél is többet mond a brit Reuters hírügynökség elemzése, amelyből az derül ki, hogy a kínai vállalat célja az, hogy 2020-ra a moziforgalmazás húsz százalékát bírja világszerte. A jelenlegi befektetéseik révén egyébként most tizenöt százaléknál járnak.

Az erősödő kínai jelenléttel szemben többen hangot adnak kételyeiknek. Miközben ugyanis nem egy közgazdasági elemzést írtak arról, hogy a közvetlen kínai befektetések serkentik a munkahelyteremtést nem egy olyan szektorban, ahol például maga az amerikai piac leépített, állásokat szüntetett meg, vagy épp gyártókapacitást vett viszsza, a filmipari nyomulást nagyon kritikusan nézik. Az általános vélemények szerint ugyanis a kínai térnyeréssel a stúdiók témaválasztásai a „Pekingből diktált trendeket” tükrözik majd, a külföldi befolyásszerzéssel pedig az amerikai filmgyártók elveszthetik az önálló kreatív tartalom előállítását.

Ennél is keményebb hangvételű kritikát fogalmazott meg a minap a The Washington Post napilapba írt véleménycikkében Frank Wolf. A republikánusok színeiben 1981 és 2015 között a kongresszus virginiai képviselőjeként tevékenykedő politikus szerint a kínai behatás tulajdonképpen tompít minden olyan kritikát, amelyet mondjuk az amerikai filmesek fogalmaznának meg Pekinggel szemben például az emberi és a kisebbségi jogok terén. A volt képviselő itt konkrétan cenzúrát is kiált, mondván, a belső öncenzúra sem jó, azaz, ha a filmesek – a tulajdonosi háttér miatt – sem filmesíthetnek meg kényes témákat.

A kritikusok elsősorban azzal érvelnek, hogy nem egy olyan nyugati mozifilm született az elmúlt években – így például a Mission Impossible 3., a James Bond Skyfall című része, vagy épp a (legújabban válása miatt reflektorfénybe kerülő) Brad Pitt rendezte Z világháború –, amelyekben egyes „kényes” jeleneteket ki- vagy újra kellett annak érdekében vágni, hogy Kínában levetíthessék. Az amerikai filmgyártás ugyanakkor egyértelműen törekszik a kínai megjelenésre, hiszen a nagy produkciók bevétele szempontjából kulcskérdés az ottani megjelenés. A Dreamworks például ennek érdekében kínai leányvállalatot hozott létre; igaz, ott most épp vizsgálódik ellene a trösztellenes hatóság, mert egy 3,6 milliárd dolláros augusztusi üzlet keretében a Comcast magába olvasztaná a céget, így – a gyanú szerint – jogosulatlan előnyhöz jutna a kínai piacon.

Egyébként ha hinni lehet a 2017-es előrejelzéseknek, a jövő évben már nem az Egyesült Államok lesz a legnagyobb piac, hanem épp Kína, ahol két év alatt 35 százalékos volt a növekedés, és idén 6,5 milliárd dollár értékben adhatnak el mozijegyet, míg Amerikában Kanadával együtt 10,6 milliárd volt ugyanez a mutató tavaly. A hír pedig komoly kihívás elé állítja az amerikai stúdiókat, mert egyre jobban kell figyelniük arra, mit tudnak bevinni és eladni az ázsiai országban. Mondjuk az épp jó hír lehet számukra – a Hollywood Reporter hírportál információi alapján –, hogy növelik a Kínába bemutatható külföldi filmek éves kvótáját. A 2012-ben megállapított évi harmincnégy külföldi alkotás keretszáma jövőre lejár, és a 2017–2018-as moziszezonban várhatóan emelkedik, így kemény harc indulhat meg a forgalmazásért az amerikai gyártók között is.