Negyvenöt éve képzelődünk Lennonnal

Negyvenöt éve jelent meg a szám, amely egybeforrt John Lennonnal. Az üzenet máig nem valósult meg.

Sok mindent elmondhatunk John Lennon Imagine című számáról, azt azonban nehezen, hogy kevesen ismernék. Nagyjából mindenki el tud dúdolni belőle legalább néhány hangot. Negyvenöt éve jelent meg a dal, amely örökre egybeforrt a tragikus sorsú, 1980. december 8-án meggyilkolt Beatle életével.

Mielőtt pró és kontra szétszednénk, mondván, hogy vallásellenes, vallásgyalázó, nihilista, globalista, miegymás, érdemes felidézni Lennon utolsó, mindössze néhány nappal a halála előtt a Playboy magazinnak adott interjúját, amelynek teljes – az azt készítő újságíró, David Sheff által könyvben kiadott – változatában így emlékezett az Imagine-re:

Az alapötlet egy pozitív imádság volt Képzeljük el a világot békében, mindenféle vallási felekezet nélkül – s itt nem arra gondolok, hogy nincs vallás, hanem hogy nincsenek ezek az én istenem nagyobb a te istenednél viták –, milyen lenne úgy Egyszer felhívtak az Egyházak Világtanácsától, nem cserélhetnék-e ki a „képzelj el” (imagine) sort az „egy vallást képzelj el” részletre. Ez bizonyította nekem, hogy egyáltalán nem értik, miről szól a dal, ezzel ugyanis az alapötletet végeznék ki.

Ennek ellenére talán nincs még egy olyan Lennon-szerzemény, amelyet ennyire kritizáltak volna, mint az Imagine. A nyitó sorokat: „Képzeld el, nincs mennyország, / ezt könnyű, ha úgy próbálod, / nincs alattunk pokol”, például sokan egy ateista kiáltványnak tekintik, miközben az ezt követő „Képzeld el, hogy minden ember a mának él...” folytatást a hedonizmus egyértelmű jeleként értelmezik.

A második versszak sorain pedig a kritikusok szerint a globalizmus előszele érződik. Mondván, a „Képzeld el, hogy nincsenek országok, / ezt nem is olyan nehéz, / semmiért nem ölünk és nem halunk meg / és nincs vallás sem...” nem igen értelmezhető másképp.

Aztán a harmadik traktus kapcsán elővették a kommunista kártyát, mivel – mint érveltek nem egyszer – a „Képzeld el, nincsenek javak, / Kíváncsi vagyok, el tudod-e (képzelni), / nem kell kapzsiság s éhezés sem...” akár egy modern marixsta kiálltvány is lehetne.

Bármennyire is forgatjuk azonban a szöveget, a dal inkább szól a békéről, a világ borzalmainak elvetéséről, mint próbál politikai kiáltvány lenni. Nem hiába gondolta úgy sok hippi, hogy a dal egyfajta csendes tüntetés az akkor még javában zajló vietnámi háborúval (1955-1975), az amerikai hadigépezettel szemben.

Az „éljetek egyként békében a világon üzenet” közben jó eséllyel soha nem fog megvalósulni – de a számnak éppen ez a fajta naivitása a legnagyobb erőssége. Olyan ideák beleéneklése a sötétbe, amelyekről a francia forradalom óta sejtjük: úgyis kivitelezhetetlenek.

Képzelődni persze mindenkinek szabad.