Nem az arany a lényeg

Avar aranyra bukkantak az M35-ös autópálya nyomvonalának ásatásán. A helyszínen néztünk a kulisszák mögé.

Aki még sose járt ásatáson, annak különféle beásások, girbe-gurbának tűnő árkok halmaza látszik egy munkagéppel lemart felszínen. Errefelé nincsenek modern értelemben vett településnyomok, s mivel a Barbaricumban járunk, római utcákba, házakba, vagy épp csatornákba sem botolhatunk.

Az Alföld ennek ellenére régészetileg hihetetlenül gazdag, hiszen a pattintott kőkorszaktól indulóan az újkőkor (Kr. e. 5500 körültől), a rézkor, a bronzkor (Kr. e. 3. évezred közepe – Kr. e. 8. század), a vaskor (Kr. e. 8. század – Kr. u. 1. század közepe), a különféle népvándorlás kori csoportok mellett honfoglalás kori, Árpád-kori, középkori, vagy akár kora újkori, törökkori rétegekbe is belefuthatunk. Sőt, sok esetben akár ugyanazon a feltáráson ezek közül akár majd mindbe egyszerre. S ez az alföldi lelőhelyek igazi erőssége.

A D. Szabó László által kutatott bő egyhektáros rész például alapvetően kelta, azaz vaskori dominanciát mutat, a közepén három egymás mellett álló, földbe mélyített házzal, emellett például találtak többek között rézkori objektumot, illetve szép számmal jöttek elő az újkőkori alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozó anyagok, így a motívumkincseiről a nevét elnyerő csoport edénytöredékei is. Külön érdekes, hogy a kelta házaknál nincs nyoma kemencéknek.

Deák Rita közben arról mesélt, hogy az ő terepén a sokat emlegetett avar lány sírja egyelőre magányosnak tűnik, nem találtak ugyanis még újabb, a Kárpát-medencébe 568 táján érkező népcsoporthoz tartozó temetkezést. Ezzel szemben kései szarmata gödröket igen, amelyekben például több, mesterbélyeggel ellátott római luxuskerámia, terra sigillata is előkerült. A római anyag jelenléte az I. század eleje a IV. század közepe között a térségben élő szarmata közegben egyébként megszokott, s bizonyítja, hogy a Dunántúl területét, azaz Pannonia provinciát kézben tartó birodalom bátran kereskedett a Barbaricum lakosságával. A római fazekasok nevei közben komoly keltező értékkel bírnak, hiszen azok ismeretében a műhelyek aktivitása alapján az adott sírok korát is be lehet lőni.

A nagy kérdések ezek lesznek majd, s nem az arany. Ha véget érnek a feltárások, s megkezdődik a leletek feldolgozása, akkor derül majd ki, a nyomvonalon talált emlékek milyen mértékben illeszkednek az adott korszakokról eddig ismertekhez, illetve egyes leletek mennyiben hozhatnak új eredményeket, következtetéseket.

Az augusztusban indult feltárási munkálatok – amelybe a Déri Múzeum mellett többek között a nyíregyházi Jósa András Múzeum, valamint az ELTE Régészeti Intézete is bekapcsolódott – az M35-ös ezen szakaszán várhatóan 2017. december 31-én zárulnak majd. S amint azt a debreceni múzeum régészeti igazgatóhelyettese, Dani János korábban már jelezte, a restaurálást követően hamarosan a nagyközönség is megtekintheti az avar lány aranypártáját.