– Személy szerint kétlem, hogy ő húzta volna meg a ravaszt – hangsúlyozta Batthyány Bálint. – A hatvanas években gyerekként többször hallottam a rohonci gyilkosságokról, ez sokszor előkerült a családban, ám a borzalmas bűntettet soha senki nem kötötte Batthyány Margithoz. Elsőként egy osztrák újságíró, majd később az angol David R. L. Litchfield vetette fel, hogy ő lehetett az értelmi szerző. Ezt azonban, bár számos vizsgálat indult az ötvenes években, nem sikerült bebizonyítani. Batthyány Margit sosem állt bíróság elé, sosem vonták felelősségre.
– Természetesen a bűnösségéhez nem fér kétség, ezt közülünk senki sem vitatja – hangsúlyozta Batthyány Bálint. – Hiszen később Margit bújtatta a mészárlás két feltételezett főszereplőjét, Franz Podezint, az SS helyi főtörzsőrmesterét és Hans-Joachim Oldenburgot, aki nemcsak a birtok intézője, de Margit szeretője is volt egyben. Mindezek ellenére egyetlen ember pontosan sosem tisztázott bűnei miatt felelőtlenség lenne elítélni az egész Batthyány családot. És ugyanígy hiba lenne a teljes arisztokráciát megbélyegezni, mondván, hogy hallgattak a súlyos bűnökről, ahogy azt több újságcikkben is olvashattuk.
Az És nekem mi közöm ehhez? egy pontján a hallgatás kapcsán azt olvashatjuk, hogy a Batthyányak féltek Margittól, hiszen gazdag volt és nagy hatalommal bírt, ezért nem vetette fel senki a felelősségét. Ez Batthyány Bálint szerint nem felel meg a valóságnak. – Mint arról beszéltem korábban, a rohonci gyilkosságról többször hallottam már gyerekként is, ám a mészárlást csak jóval később hozták összefüggésbe Margittal, így erről egyik rokonomnak sem lehetett tudomása. A család tehát nem eltussolta az ügyet, nem hallgattunk Margit bűnösségéről, egyszerűen nem tudtunk róla, ez minden.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!