A Fehér rózsa egy családi dráma története, amelynek jó szándékú, de sorozatos félreértéseit komponálta meg a szerző. „Koncentrált, egészen sűrű szöveg jött létre, amely kétfelől, kétféle idősíkból jeleníti meg a cselekményt: az egyik a férj visszaemlékezése a házasságukra, a másik pedig a feleség múltban írt levelei egy elképzelt barátnőhöz. A forma ezáltal rengeteg hézagot hagy, amelybe színészek prózai részeihez bekapcsolódik egy férfi és egy női énekes előadása is” – mondta el a szerző, akinek művében az énekesek a narrációból csak a legfontosabb egy-egy szót ismétlik meg, koncentrálva a legnagyobb töltetű mondanivalóra.
A Vörös izzás című darabban egy mozgásszínházi produkció is megjelenik, ráadásul ennek a cselekménye Japánban játszódik. Itt is hosszas keresés előzte meg a szövegkönyv kialakulását, Tihanyi László végül 14 ősi japán haikut választott ki, ezeket a nőt megtestesítő narrátor mondja el a darabban. A szövegeket ötvözte a Japánban kedvelt buddhista irat, a Lótusz szútra egyik részletével, amely arról szól, hogyan képes egy nő elérni a csak férfiak számára adott nirvánaállapotot. Ezt a szakaszt egy hattagú kórus énekli majd, olyan parlando, elbeszélő énekstílussal, amely leginkább az európai gregoriánra hasonlít.
