Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy az opera szorosan követi a filmet, Törőcsik Mari, Darvas Lili, Darvas Iván alakítása pedig annyira beégett az elménkbe, nehéz tőle szabadulni. Annál is inkább, mivel a filmre reflektáló és ezer szállal hozzá kötődő rendezést látunk A bánya stábjától – s bár Varga Judit zenéje eltér Mihály Andrásétól, ez kevés ahhoz, hogy a mű kilépjen a Makk Károly-film árnyékából, és önálló életre keljen. A hangsúlyos ütősszekciókkal, a különböző effektusokkal jól bánik a zenekar és Bogányi Tibor, viszont sokat ront az összképen a kevésbé erős szereposztás.
Azonnal nekiállt az első operájának
1957-ben Svájcban tartózkodott egy zenei esemény miatt az akkor 29 esztendős Einojuhani Rautavara, aki az esti kortárs műveket bemutató hangverseny szünetében a büfében leült egy asztalhoz egy kisebb társaság mellé. Amikor bemutatkoztak egymásnak, kiderült: a társaság mindegyik tagja magyar menekült, akik az 1956-os forradalom leverése után a megtorlások elől szöktek nyugatra. Rautavara tőlük hallott először az 1956-os eseményekről konkrét történeteket, személyes emlékeket, többek között egy bányáról, ahová az oroszok elől menekülő felkelők elbújtak. Az oroszok felfedezték őket, és rájuk robbantották a bányát, mind meghaltak. Ezek az 1956-os történetek annyira megindították a fiatal szerzőt, hogy nem is bírt visszamenni a hangversenyre. Hazament, és azonnal nekilátott az első operájának, amely az 1956-os forradalomnak és a leverésének állít emléket, és amelynek a szövegét is maga írta. Nagyon hamar elkészült vele, és így utólag bátran mondhatjuk, hogy az életműve jelentős és a XX. századi finn zeneirodalom meghatározó alkotása lett A bánya, azonban a szovjetek hatalmi nyomása miatt egészen péntek estig nem adták elő színpadon. Az első koncertszerű bemutatására is több mint ötven évet, egészen 2010-ig kellett várni. A hatvanas években még megértjük, miért volt nehéz keresztülvinni egy ennyire aktuális darabot, de a szerző a premier előtt egy kisfilmben azt is elárulta, hogy a nyolcvanas években kétszer is majdnem műsorra tűzték, az utolsó pillanatban azonban valahogy mindig kirúgták a rendezőt.
