Felemás kettős premier: ’56-os darabok az Opera színpadán

Einojuhani Rautavaara A bánya és Varga Judit Szerelem című művét mutatta be a dalszínház.

Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy az opera szorosan követi a filmet, Törőcsik Mari, Darvas Lili, Darvas Iván alakítása pedig annyira beégett az elménkbe, nehéz tőle szabadulni. Annál is inkább, mivel a filmre reflektáló és ezer szállal hozzá kötődő rendezést látunk A bánya stábjától – s bár Varga Judit zenéje eltér Mihály Andrásétól, ez kevés ahhoz, hogy a mű kilépjen a Makk Károly-film árnyékából, és önálló életre keljen. A hangsúlyos ütősszekciókkal, a különböző effektusokkal jól bánik a zenekar és Bogányi Tibor, viszont sokat ront az összképen a kevésbé erős szereposztás.

Azonnal nekiállt az első operájának

1957-ben Svájcban tartózkodott egy zenei esemény miatt az akkor 29 esztendős Einojuhani Rautavara, aki az esti kortárs műveket bemutató hangverseny szünetében a büfében leült egy asztalhoz egy kisebb társaság mellé. Amikor bemutatkoztak egymásnak, kiderült: a társaság mindegyik tagja magyar menekült, akik az 1956-os forradalom leverése után a megtorlások elől szöktek nyugatra. Rautavara tőlük hallott először az 1956-os eseményekről konkrét történeteket, személyes emlékeket, többek között egy bányáról, ahová az oroszok elől menekülő felkelők elbújtak. Az oroszok felfedezték őket, és rájuk robbantották a bányát, mind meghaltak. Ezek az 1956-os történetek annyira megindították a fiatal szerzőt, hogy nem is bírt visszamenni a hangversenyre. Hazament, és azonnal nekilátott az első operájának, amely az 1956-os forradalomnak és a leverésének állít emléket, és amelynek a szövegét is maga írta. Nagyon hamar elkészült vele, és így utólag bátran mondhatjuk, hogy az életműve jelentős és a XX. századi finn zeneirodalom meghatározó alkotása lett A bánya, azonban a szovjetek hatalmi nyomása miatt egészen péntek estig nem adták elő színpadon. Az első koncertszerű bemutatására is több mint ötven évet, egészen 2010-ig kellett várni. A hatvanas években még megértjük, miért volt nehéz keresztülvinni egy ennyire aktuális darabot, de a szerző a premier előtt egy kisfilmben azt is elárulta, hogy a nyolcvanas években kétszer is majdnem műsorra tűzték, az utolsó pillanatban azonban valahogy mindig kirúgták a rendezőt.

Balatoni Éva énekét, játékát leszámítva átlagos, kevésbé kifejező produkciókat hallhattunk. A Requiem a távolból behallatszó kórussal viszont velőtrázóan erős a Mama halálakor: a kórus nagyon kitett ma­gáért. A darab zenei csúcspontja után az a rendezői megoldás is zseniális, ahogy a temetés és a szabadulás párhuzamosan jelenik meg.

(Einojuhani Rautavaara: A bánya. Varga Judit: Szerelem. Premier. Magyar Állami Operaház, október 22. 19.00)

###HIRDETES2###