Két hófehér ruhás kazah nő galambokat varázsol elő a csodaszép, lebegő fehér ruhaujja alól. Egyet, kettőt, hármat, négyet. A klasszikus bűvészmutatványt egy kecske és néhány disznó figyeli sztoikus nyugalommal. Nekik mindegy is, már leszerepeltek, mehetnének uzsonnázni. A mutatvány különben sem értük van, hanem a megvert Döbrögiért, aki valószínűleg sosem gondolta volna, hogy egyszer a cirkuszi manézsban köt ki.
A Lúdas Matyi a Fővárosi Nagycirkusz első olyan előadása, ahol van valamilyen történet. Veszélyes ugrás volt ez a klasszikus cirkusz világában, ahol egymás után mutatják be a különböző, egymással leginkább semmilyen kapcsolatban nem álló produkciókat.
Egy kötéltáncos, egy bohóc, egy elefánt. Az állatok, a zsánerek, a jelmezek és a fények néha cserélődtek, de többnyire tudhatták a nézők, mire számíthatnak: lélegzetelállító trükkökre századszor is. Évekig ilyen volt a Fővárosi Nagycirkusz, de most már végül is kiemelt nemzeti kulturális intézmény, cirkuszból pedig rengetegféle van a világon, itt volt az ideje az újításnak.
A Lúdas Matyi nyilván egészen más, mint a klasszikus cirkusz, itt valamit el kell mesélni. Végül inkább valamiféle revü lett a Lúdas Matyiból a cirkuszban, néhol cirkuszi számokkal tarkítva, mint cirkuszi előadás. A darabot Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója rendezte, aki korábban békéscsabai színházigazgató volt, és a cirkuszról is más elképzelései vannak, mint elődeinek. A manézsban megjelentek a színész-énekesek, a szöveg, a különböző zenei műfajok a klasszikus cirkuszi indulóktól a népzenén át a musicalstílusú dalokig, az egységes koreográfia, a tánc és a jelmez is.
Úgy tudjuk, cirkuszszakmai körökben vannak olyanok is, akiknek nem tetszik az új irány, erős kétségeket ébreszt azokban, akik a klasszikus cirkuszban bíznak igazán, úgy, ahogy azt a közönség évtizedeken át megszokta.
A Lúdas Matyi szerda délutáni előadását erős fél ház nézte, de a közönség láthatóan élvezte az előadást, haladt a történettel, tapsolt a látványosabb jelenetek után. Úgy tűnt, a gyerekek sem unatkoznak, megvolt a szokott nevetés-álmélkodás, sőt az ujjongás is – érdekes módon ezt a háziállat-sereglet váltotta ki, pedig különösebb teljesítményt nem nyújtott a kecske és a disznó azon kívül, hogy körbesétáltak a manézsban. Inkább az lehetett az érdekes, hogy a meglepetés erejével hatottak – talán a változatosság volt az oka annak is, hogy végül szórakoztató délutánt töltöttünk Lúdas Matyiékkal. Mindig más történt a manézsban. Hol a történet haladt tovább – Döbrögi (Konter László) kezdte püfölni Matyit (Kabai Alex), vagy fordítva –, hol egy cirkuszi produkció kötötte le rövidebb időre a figyelmet.
Igaz, Lúdas Matyi ebben a formában tulajdonképpen nem a Lúdas Matyi, hiszen az eredeti műben szó sincs arról, hogy Döbrögi a második verés után megjavulna. Hanem éppenséggel arról van szó, hogy három a magyar igazság, és ha Lúdas Matyi egyszer megfogadta, hogy háromszor veri vissza, akkor az meg is történik. Csak éppenséggel ez nem volt alkalmas arra, hogy nagy, romantikus összeborulással végződhessen a darab.
Úgy látszik, az alkotók viszont nem tudták elképzelni a katarzist enélkül. Ezért javul meg végül a cirkuszi Lúdas Matyiban Döbrögi. Matyi megkönyörül, ő pedig szánandó öregemberré változik. Mindegy, ki mennyire ért egyet elvben a háromszor visszaveréssel, végül mégis úgy érezhetjük: kicsit bicebóca így a történet, az eredeti is, meg nem is. Az, hogy a lúdlányok, akiket artisták alakítanak, különböző szép erényeket testesítenek meg, kissé szájbarágós moralizálásnak tűnik. A show összességében mégis szórakoztató marad.
Az október elején bemutatott Lúdas Matyi viszonylag rövid ideig, novemberig lesz műsoron a Fővárosi Nagycirkuszban. November 12-én már a karácsonyi műsor, a Dima karácsonya debütál majd, ezt szilveszterig fogják műsoron tartani.
Ezek meglehetősen rövid határidők a korábbiakhoz képest, amikor általában négy-hat hónapig repertoáron maradtak a Fővárosi Nagycirkuszban a nagyobb produkciók. Legutóbb például az orosz vízicirkuszi előadás, az Atlantisz gyermekei, amely klasszikus cirkuszi műsor volt, de a manézs közepén felépített medencével és szökőkúttal annyira látványosra sikerült, hogy minden rekordot megdöntött: kétszázezer fölötti nézőszámmal zárt augusztus végén.
