Megdőlnek az irodalmi legendák

Egyre biztosabb, hogy Ossian tényleg nem létezett, ahogy az is: Shakespeare egyes darabjait más írta.

Persze, a művek minősége más kérdés. Macpherson munkáját többen dicsérték, mondván, jó szövegeket alkotott meg, és végső soron ez a lényeg. „Úgy hiszem, ő a valódi Ossian” – vélekedett Kenna. Az ossziáni művek nagy népszerűségre tettek szert, sokan egyenesen a XVIII. század Harry Pottereként utalnak rájuk, bár gyerekkönyvnek épp nem voltak nevezhetőek. Nagy rajongók viszont akadtak, köztük az Egyesült Államok 2. elnökével, Thomas Jeffersonnal. Ő még a gael nyelvet is meg szerette volna tanulni, hogy eredetiben olvashassa a műveket. Jean-Pierre-Louis de Fontanes pedig Napóleonnak szóló, 1797-es levelében megemlítette: úgy tudja, a hadvezér mindig tart magánál Ossian-szövegeket, még csaták közben is.

Nem a III. századi költő fantáziaalakja az irodalmi élet egyetlen vesztese mostanság: egy jóval valódibb alkotó, William Shakespeare sem úszta meg az eredetiségvizsgálatot. Őt egy 23 tagú nemzetközi kutatócsoport vette célba, bizonyítva: Christopher Marlowe annyira biztosan belenyúlt egyes darabokba, hogy társszerzőként meg kell említeni őt a jövőben. A XVI. században élt angol drámaírót épp Shakespeare taszította le trónjáról, a Hamlet szerzője előtt őt tartották hazája legnagyobbjának. Pedig úgy tűnik, Marlowe-nak is voltak érdemei a sikerében: az e hónapban megjelenő New Oxford Shakespeare-ben így már a VI. Henrik társszerzőjeként tüntetik fel őt. Akadtak, akik sokáig úgy vélték: Marlowe volt igazából Shakespeare, ezt az elméletet viszont már elvetették. Tizenhét Shakespeare-darabról viszont továbbra is úgy vélik, hogy más munkája lehet: 1986-ban még csak 8-ról gondolták így.

A kutatást vezető Gary Taylor (Florida Állami Egyetem) szerint a VI. Henrik három részének szövegében egyértelműen kimutatták Marlowe keze munkáját. „Az ortodox elképzelés szerint Shakespeare egyáltalán nem is tett hozzá semmit” – fejtette ki a The Guardiannek. Azt egyébként már a XVIII. század óta sejtik, hogy Marlowe-nak köze lehetett a drámákhoz, de ezt most először jelzik is egy Shakespeare-kiadásban. Nem csak a VI. Henriknél jelzik más munkáját: míg itt társszerzőséget említenek, a Minden jó, ha jó a vége esetében Thomas Middletont tüntetik fel, mint akinek köze volt a szöveghez. Az állítás szerint két fázisban íródott a mű. Az első feltehetőleg 1605-re datálható, és teljes egészében Shakespeare munkája, a második viszont Middletoné az 1620-as évekből.

Az Új Oxford Shakespeare négy kötete október 27. és december közt jelenhet meg. Tartalmazni fogja már az Arden of Aversham című darabot is, ami 1592-ben, ismeretlen szerzőtől jelent meg. Kötötték már korábban Thomas Kydhez, Marlowe-hoz és Shakespeare-hez is, itt pedig egyszerre jelzik majd a névtelenséget és Shakespeare feltételezett szerzőségét. A kutatócsoport most elvetette, hogy Kyd vagy Marlowe lenne a mű valódi írója.

Marlowe rövid élete és váratlan halála számtalan találgatásnak ad okot a XVI. század óta. Születéséről sem tudunk biztosat, csak annyit, hogy 1564. február 26-án keresztelték Canterburyben. Egyetemi diplomáját a királyi tanács közbenjárására kaphatta meg, ami miatt beindultak a pletykák, hogy valójában I. Erzsébet kémfőnökének, Francis Walsinghamnek a titkosügynöke. Rövid alkotó időszakának darabjai rendkívüli népszerűségre tettek szert, kezdve a Dido, Karthágó királynőjével. Magyarországon is nagy népszerűségre tettek szert olyan művei, mint a Doctor Faustus, a Nagy Tamerlán vagy A máltai zsidó. Huszonkilenc évesen, 1593 májusában érte a halál, sok találgatást beindítva: volt, aki szerint ateizmusa miatt a királynő rendelte meg a gyilkosságot, más szerelemféltésre gyanakodott. Egyesek odáig merészkedtek, hogy kifejtették: Marlowe valójában csak eljátszhatta a halálát, aztán Shakespeare-ként írt tovább. Az összeesküvés-elméletek közül ennek azért nincs sok támogatója.