Bob Dylan: Mit fúj a szél
Hány utat járjon végig valaki,
Hogy a neve ember legyen?
És hány tenger hosszat szálljon a galamb,
Míg partot ér és megpihen?
És hány bomba kell még, hogy az ágyúszót
Már ne tűrje senki sem?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,
Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Hány év, míg tengerbe porlik a hegy,
Míg kő a kövön nem marad?
Na és hány évig bírják még az emberek,
Hogy szabadnak lenni nem szabad?
Na és hányszor lehet még, hogy félrenéz
Az ember, s azt színleli: vak?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,
Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Hányszor kell nézni fölfelé,
Hogy előderengjen az ég?
És meddig füleljen, aki csupa fül,
Hogy meghallja: jajgatnak épp?
És hány újabb hulla döbbenti rá,
Hogy hullákból most már elég?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,
Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Bob Dylan amerikai énekes-dalszerzőnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia 2016-ban. A muzsikus az indoklás szerint azért kapta az elismerést, mert új költői kifejezésmódot alkotott a nagy amerikai dalszerzői hagyományon belül. A döntés komoly meglepetés, hiszen az akadémia első ízben díjazott olyan alkotót, akinek nincs a hagyományos értelemben vett irodalmi életműve.
Ráadásul Toni Morrison 1993-as elismerése óta amerikai szerző nem kapott irodalmi Nobel-díjat. Horace Engdahl, a Svéd Akadémia korábbi főtitkára egy interjúban arról beszélt, az amerikai irodalmat a tömegkultúrák divatja alakítja, ami sokat ront a művek minőségén. Engdahl később lemondott tisztségéről, ám amerikai szerző ezt követően sem jött szóba valódi esélyesként.
Igaz, Bob Dylan neve többször felbukkant a fogadóirodák listáin, ám valószínűleg senki sem gondolta komolyan, hogy az akadémia valóban díjazna egy Egyesült Államokbeli popzenészt. Annál is inkább, mert rajta kívül a kortárs amerikai irodalom olyan hatalmasságai vártak még a díjra, mint Don DeLillo, Philip Roth, Thomas Pynchon, vagy Joyce Carol Oates.
Az idei döntés annak fényében különösen érdekes, hogy már a tavalyi Nobel-díjas, Szvetlana Alekszijevics elismerését is sokan kritizálták. A fehérorosz írónő interjúkon alapuló tényregényeiről vált ismertté, sokan nehezményezték, hogy kitüntetésével az akadémia voltaképpen újságírásra adott Nobel-díjat.