Oszama bin Laden bunkere a Trafóban

„Okot adtak nekünk arra, hogy újraírjuk a XXI. század első évtizedét, mintha csak egy western­film lenne.”

A kérdés persze már csak az, mi vesz rá egy társulatot egy ilyen tematikájú produkció megalkotására. Ebben a darab dramaturgja, Pau Palacios volt segítségünkre, aki szívesen mesélt arról, miként állt össze bennük a koncepció.

– Azt szoktuk mondani, nem mi választottuk a témát, hanem az minket. Egyszer olvastunk egy cikket arról, hogy az amerikai tengerészgyalogság megépítette Bin Laden bunkerének mását, hogy azon gyakorolják a leendő akciót, ahogy arról is cikkeztek, hogy a témából forgatott Zero Dark Thirty forgatásához is ugyanezt tették, csak épp Jordániában. Ekkor hirtelen elkezdtünk azon gondolkodni, milyen filozófiai következményei lennének annak, ha ezeket a tényeket egybegyúrnánk. Hogy a valóságot utánzó másolatok miként működnek ma. S miért tűnik úgy, ezek maradtak nekünk csak, amik bemutatják a minket körbevevő tények halmazát – összegezte lapunknak a darab megalkotásához vezető folyamatot Palacios.

Az egyes történelmi szálak összeboronálása ugyancsak fontos eleme a darabnak; hogy miért ezt vagy azt a konkrét eseményt emelték be az idővonalba. Ezzel kapcsolatban a dramaturg megjegyezte, a Geronimo-szálat Bin Laden fedőneve miatt semmiképp sem hagyhatták ki. – Azzal, hogy a Neptunusz szigonya elnevezésű katonai akcióban az al-Kaida-­vezérnek ezt a fedőnevet adták, az amerikai hadsereg kimutatta a foga fehérjét. Kitalálhattak volna egy másikat, de nem, ők ezt választották. Szerintünk nem véletlenül. Még mindig a vadnyugaton érzik magukat, miközben meg vannak győződve arról, hogy ők a cowboyok, mindenki más pedig indián. Okot adtak nekünk arra, hogy újraírjuk a XXI. század első évtizedét, mintha csak egy western­film lenne – avatott be az idősíkok összegereblyézésének miértjeibe a darab dramaturgja.

Pau Palacios arról is beszélt, hogy roppant komplikált folyamat volt, míg a produkció a ma látható formájában összeállt. Az első, még csak mindössze húszperces performance-on mintegy tíz hónapig dolgoztak, majd újabb hónapok alatt lett kész ennek a duplája. A színpadi megjelenést közben még az első hivatalos premier után fél évig finomítgatták, így mintegy két és fél évig tartott az alkotási folyamat. Főleg, hogy a múlt víziói, fiktív és valós síkok villannak fel videoprojekcióban, videojátékokban, megjelenített virtuális valóságban és élő szereplős jelenetekben.

A CAFe Budapest égisze alatt futó előadás angol nyelven, magyar felirattal lesz látható.