Párizs nem olyan, mint az Amélie csodálatos életében látjuk

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

A szigetek szabadságáról, Amélie-ről és a globális politikai helyzetről is beszélgettünk Yann Tiersennel.

Lakner Dávid
2016. 10. 22. 8:26

– És az Amélie mennyire kötődik önhöz, mit jelent 2016-ban ez a film Yann Tiersennek? Ha a nevét említik, a legtöbbeknek ma is az az első: igen, ő az Amélie zeneszerzője.
– A filmmel semmi bajom nincs, azzal viszont inkább, amit megjelenít. Ezzel a hamis francia romantikus képpel, hogy ez lenne valóban a párizsi identitás, ami ott megjelenik. Nem mondom, hogy hazugság, csak hogy nem feltétlen valós ez a kép. Párizs nem ilyen. Művészetileg persze a film nagyon jó.

– Akkor milyen Párizs?
– Nem biztos, hogy nekem kell erre választ adnom, nem is ott élek. Arrogancia túl sok van az emberekben és mindaz, ami a világvárosokra jellemző. Túl kevés van abból, ami távol a fővárostól, Ushant szigetén található, ahol élek.

– Rengeteg zenésszel dolgozott már együtt: a Noir Désirrel, a Bastarddal, Shannon Wrighttal. Kivel játszana együtt szívesen még a jövőben?
– Jó kérdés, jelenleg nincs folyamatban efféle együttműködés. De már tervben van a következő album, három éven belül jöhet is.

– Napjainkban is pezsegnek a kultúrviták, most éppen Bob Dylan irodalmi Nobel-díjáról oszlottak meg a vélemények. Hogy látja, megérdemelte az elismerést?
– Nahát, jó kérdés, ezen nem is gondolkoztam még. Jó, hogy megkapta. De nincs kiforrott véleményem erről.

– Politikáról mindenesetre szokott, világos állásfoglalásokat hallhattunk eddig. Annak tekintette a Diam’s nevű francia női rapperrel való együttműködést, és korábban arról beszélt, már a baloldal sem a legjobb, de az alternatíva még rosszabb. Mintha napjaink helyzete is még inkább az lenne: Szíriát a porig bombázzák, az Európai Unió válságban, itt a brexit, erősödik a szélsőjobboldal. Hogy látja a helyzetet, van még remény?
– Az albumom is a természetből indul ki, a kisebb, minket körülvevő dolgokból. Hogy ott tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, mert globálisan a helyzet… Hát, nem tudom, ott hogyan jöhetne változás, hiszen a piacok irányítanak főként, az üzleti érdekek. Nem hiszek jelenleg egy nagy politikai változásban. Hiszen mit látunk? Trumpot például vagy Marine Le Pent. Alulról, apránként kell építkezni, ennyit tudok mondani.

Éles határ nélkül

Önállóan érkezett a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál szerda esti koncertjére Yann Tiersen, a francia zeneszerző, aki vallja: nincs éles határ a klasszikus és populáris zene között. Ennek jegyében dolgozik is: az Amélie csodálatos életének filmzenéjével ismertté vált Tiersen hol katartikusabb, energikusabb irányba mozdul el, hol finom szövésű zongorajátékkal gyönyörködtet. A Müpában megrendezett koncerten zongora mellett egy hegedű is előkerült a legutóbb zongorás lemezzel (Eusa) jelentkező Tiersentől. Ő készítette a Good bye, Lenin! zenéjét is, az olyan lemezei, mint a L’Absente (2001) vagy a Les Retrouvailles (2005) bizonyítják: sokrétű tehetségről van szó, aki bármilyen irányba is mozduljon el, nagyon tiersenes zenét fog írni.

###HIRDETES2###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.