A darab több idősíkon fut, egyszerre követhetjük a hírhedt 1957. május 1-je eseményeit, a november 18-ai végzetes estét a Domonkos utcában, s közben a per lefolyását. A helyszín egyrészt hatalmas bírósági tárgyalóterem, másrészt 180 fokban elfordítva óriási kartotékszekrénnyel határolt sokfunkciós játéktér. (A díszletet Olekszandr Bilozub tervezte.) A fiktív helyszínek közül kiemelt szereppel bír a – szövegben egyébként nem említett – Hősök tere. Itt zajlik a május 1-jei gyűlés Kádár János meg-megszakadó szónoklatával, s a magas pulpitusán az említett tárgyalóteremben helyet foglaló bírónak (Csurka László) a halálraítélteket, életkorukat, a végrehajtás időpontját felsoroló kopár szavai is a Hősök terére utalnak, a Nagy Imre-temetés megrendítő egykori felolvasását idézik.
A színészek, mint egy olykor groteszk passió résztvevői, súlyos hitelességgel jelenítik meg azokat az állomásokat, amelyeket Tóth Ilona a kényszerű halál felé menetelve megtett. A címszerepet játszó egyetemi hallgató, Waskovics Andrea komoly tehetséget sejtet.
A metaforikus képekben, ahogy Vidnyánszynál egyébként is megszokhattuk, gazdag, allúziókban erős előadás kétszer zökken ki rövid időre pályájáról: Tóth Ilona börtönnapjainak kissé szentimentális ábrázolásakor és sajnos a hangsúlyos zárópillanatban. Nyugodtan véget érhetne a darab a színészek fentebb már említett, a forradalomról szóló vallomásaival, illetve az anyát megformáló Bánsági Ildikó szikár mondataival: a kivégzésről szóló hivatalos jegyzőkönyvből idéz. A felakasztott orvostanhallgató megjelenítése a színen ezek után egészen felesleges, zavaró hiba.
(Szilágyi Andor: Tóth Ilonka. Nemzeti Színház. Rendező: Vidnyánszky Attila.)
###HIRDETES2###
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!