Voith Ági édesanyja, Mészáros Ági a szovjet csapatok kivonását követelte a rádióban 1956. november elején; tízéves szilenciumot kapott büntetésként. Mécs Károly sebesülteket szállított. Csurka László a kaposvári színház forradalmi bizottságát vezette. Dózsa László pedig tizennégy évesen fegyverrel vett részt a forradalomban – róla a mostani utcai emlékező plakátok között feltűnik egy ifjúkori fotó. Szovjet fegyveresek sortűzében megsebesült, a rabkórházban a klinikai halál állapotába került. A mésszel leöntött tömegsírból jó szándékú sírásók mentették ki, tízórás műtéttel adták vissza az életnek.
Hogy hozzáad-e bármit is egy ötvenhatot idéző darabhoz az ő jelenlétük, arra a válasz egyértelmű. Talán nem is elsősorban az előadás minőségében jelenik meg ez a pozitív töltet, hanem a befogadó ebből következő megrendült lelki alapállapotában. (Ugyanezért illetődhet meg a vendég a bemutató utáni első előadáson, látva a nézőteret, amelyet megtöltenek az egykori forradalmárok.)
A mártír Tóth Ilona ügye – a medika Szilágyi Andor drámájának hőse – komoly indulatokat, szakmai vitákat kavart az elmúlt évtizedekben. A szerző és Vidnyánszky Attila rendező a színpadi játék megalapozásakor Kiss Réka és M. Kiss Sándor kutatásaiból indult ki. A két történész régóta hangsúlyozza: Kollár István rakodómunkás megölése – ezzel vádolták Tóth Ilonát a megtorlás időszakában – abban az időpontban, olyan módon és azon a helyszínen, ahogy a periratokban szerepel, nem következhetett be. (Az ezredfordulókor született újabb semmisségi törvény hatályon kívül is helyezte az ítéletet.)
A tudományos elképzeléseket, hiszen rengeteg feltáratlan részlete van az ügynek, a lehetőségek, a fikció világában fejleszti tovább az író és a rendező. Ennek jegyében Kollár István 1956. november 18-ai halála a Nemzeti színpadán egy, a szovjet haderő tagja ellen elkövetett merénylet ürügyén a KGB-ig nyúló belügyes provokációvá válik. Részese ennek a Kollárt a Domonkos utcai szükségkórházban elzárató, majd óvatlan pillanatban elengedő Erzsi nővér is, akinek figuráját feltehetően a fegyveres harcokban részt vevő, majd disszidáló rejtélyes lányról, Csontos Erzsébetről mintázta Szilágyi. (Könnyen lehet, hogy néhány apróbb történelmi tárgyú tévedés is szándékos, jelezve: részben fantázián alapuló históriát láthatunk.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!