Tóth Ilona a halál felé menetel a Nemzetiben

A mártír medika ügyét Vidnyánszky vitte színpadra.

Pethő Tibor
2016. 10. 28. 12:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Voith Ági édesanyja, Mészáros Ági a szovjet csapatok kivonását követelte a rádióban 1956. november elején; tízéves szilenciumot kapott büntetésként. Mécs Károly sebesülteket szállított. Csurka László a kaposvári színház forradalmi bizottságát vezette. Dózsa László pedig tizennégy évesen fegyverrel vett részt a forradalomban – róla a mostani utcai emlékező plakátok között feltűnik egy ifjúkori fotó. Szovjet fegyveresek sortűzében megsebesült, a rabkórházban a klinikai halál állapotába került. A mésszel leöntött tömegsírból jó szándékú sírásók mentették ki, tízórás műtéttel adták vissza az életnek.

Hogy hozzáad-e bármit is egy ötvenhatot idéző darabhoz az ő jelenlétük, arra a válasz egyértelmű. Talán nem is elsősorban az előadás minőségében jelenik meg ez a pozitív töltet, hanem a befogadó ebből következő megrendült lelki alapállapotában. (Ugyanezért illetődhet meg a vendég a bemutató utáni első előadáson, látva a nézőteret, amelyet megtöltenek az egykori forradalmárok.)

A mártír Tóth Ilona ügye – a medika Szilágyi Andor drámájának hőse – komoly indulatokat, szakmai vitákat kavart az elmúlt évtizedekben. A szerző és Vidnyánszky Attila rendező a színpadi játék megalapozásakor Kiss Réka és M. Kiss Sándor kutatásaiból indult ki. A két történész régóta hangsúlyozza: Kollár István rakodómunkás megölése – ezzel vádolták Tóth Ilonát a megtorlás időszakában – abban az időpontban, olyan módon és azon a helyszínen, ahogy a periratokban szerepel, nem következhetett be. (Az ezredfordulókor született újabb semmisségi törvény hatályon kívül is helyezte az ítéletet.)

A tudományos elképzeléseket, hiszen rengeteg feltáratlan részlete van az ügynek, a lehetőségek, a fikció világában fejleszti tovább az író és a rendező. Ennek jegyében Kollár István 1956. november 18-ai halála a Nemzeti színpadán egy, a szovjet haderő tagja ellen elkövetett merénylet ürügyén a KGB-ig nyúló belügyes provokációvá válik. Részese ennek a Kollárt a Domonkos utcai szükségkórházban elzárató, majd óvatlan pillanatban elengedő Erzsi nővér is, akinek figuráját feltehetően a fegyveres harcokban részt vevő, majd disszidáló rejtélyes lányról, Csontos Erzsébetről mintázta Szilágyi. (Könnyen lehet, hogy néhány apróbb történelmi tárgyú tévedés is szándékos, jelezve: részben fantázián alapuló históriát láthatunk.)

A darab több idősíkon fut, egyszerre követhetjük a hírhedt 1957. május 1-je eseményeit, a november 18-ai végzetes estét a Domonkos utcában, s közben a per lefolyását. A helyszín egyrészt hatalmas bírósági tárgyalóterem, másrészt 180 fokban elfordítva óriási kartotékszekrénnyel határolt sokfunkciós játéktér. (A díszletet Olekszandr Bilozub tervezte.) A fiktív helyszínek közül kiemelt szereppel bír a – szövegben egyébként nem említett – Hősök tere. Itt zajlik a május 1-jei gyűlés Kádár János meg-megszakadó szónoklatával, s a magas pulpitusán az említett tárgyalóteremben helyet foglaló bírónak (Csurka László) a halálraítélteket, életkorukat, a végrehajtás időpontját felsoroló kopár szavai is a Hősök terére utalnak, a Nagy Imre-temetés megrendítő egykori felolvasását idézik.

A színészek, mint egy olykor groteszk passió résztvevői, súlyos hitelességgel jelenítik meg azokat az állomásokat, amelyeket Tóth Ilona a kényszerű halál felé menetelve megtett. A címszerepet játszó egyetemi hallgató, Waskovics Andrea komoly tehetséget sejtet.

A metaforikus képekben, ahogy Vidnyánszynál egyébként is megszokhattuk, gazdag, allúziókban erős előadás kétszer zökken ki rövid időre pályájáról: Tóth Ilona börtönnapjainak kissé szentimentális ábrázolásakor és sajnos a hangsúlyos zárópillanatban. Nyugodtan véget érhetne a darab a színészek fentebb már említett, a forradalomról szóló vallomásaival, illetve az anyát megformáló Bánsági Ildikó szikár mondataival: a kivégzésről szóló hivatalos jegyzőkönyvből idéz. A felakasztott orvostanhallgató megjelenítése a színen ezek után egészen felesleges, zavaró hiba.

(Szilágyi Andor: Tóth Ilonka. Nemzeti Színház. Rendező: Vidnyánszky Attila.)

###HIRDETES2###

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.