A világ lett kegyetlenebb, nem mi dühösebbek

A Petőfi Rádióról, édesanyjáról, Hernádi Juditról és Donald Trumpról kérdeztük a Honeybeast énekesnőjét.

– Angolul te nem énekelnél?
– Tanulmányaim során rengeteget énekeltem angolul, főleg jazz- és bluesstandardeket, de néhány popdalt is. Szeretek angolul énekelni, de azt vallom, hogy a hazai közönséget elsősorban magyar nyelvű dalokkal lehet megnyerni.

– Említetted édesanyádat, Hernádi Juditot: nincs feléd olyan elvárás, hogy hasonló pályát járj be?
– Abszolút nem. Anyám azt szeretné, hogy legyek boldog az életben, ennyi.

– A hasonlóság mindenesetre megvan, énekelt ő is korábban.
– Igen, és a mai napig van egy koncertműsora, amivel járja az országot, de ő elsősorban színésznő, ezen a pályán tudott igazán kiteljesedni.

– Az új album hangulatilag, zeneileg is másnak tűnt egyébként a korábbiaknál, jazzesebb, swingesebb is. A melankólia maradt, de gyorsabbak, pattogósabbak, játékosabbak a tételek. Másfajta elképzelésekkel álltatok neki a lemezírásnak?
– Szerintem Zoli úgy tartja, hogy minden lemeznek kell legyen egy külön világa. Ez zenében, hangszerelésben,  dalszövegekben is megmutatkozik. A Bódottá album készítésekor nagyon sokszor alkalmaztunk fúvós kart, aminek van egyfajta tarantinós, néhol mexikói hangulata. A szövegeknél általában három fő irány figyelhető meg, az egyik a közéleti téma. Ez mindig erős volt nálunk, és van egy olyan érzésem, hogy ez így is marad. A másik terület a magánéleté, a párkapcsolatoké. A harmadik pedig egy filozofikus vonal. Ide olyan nóták tartoznak, melyek talán kevésbé ismertek, de feltettük őket arra a műsorra, melyet az Erkel Színházban fogunk előadni. A koncerthelyszín hangulata, nívója kiszélesíti a lehetőségeket, így olyan dalokat is eljátszhatunk, amiket egy pörgősebb klubkoncerten nem szoktunk.

– Dühösebbek is lettetek időközben? Ott a Kúszónövény vagy a Miért töröd magad? című szám például, egészen keményen fogalmaztok benne: „neked tetszik ez, te is urizálnál”, a manipulációt hagyod stb. A közéleti állapotok züllése keserít el titeket?
– Nem mi lettünk dühösebbek, a világ lett kegyetlenebb vagy keményebb. Arra reagálunk, ami a világban, körülöttünk zajlik, talán tudat alatt is érezzük, hogy alkalmazkodnunk kell ezekhez a folyamatokhoz. Olyan ez, mint egy nagy sötét folyó, melyben együtt sodródunk, néha viszont megállunk, amikor tudunk, szemrevételezzük, hogy halad az áradat, és a beérkezett impressziókból születnek a dalok.

– Mi változott a világban?
– Folyamatos változásban van minden. Hála az égnek, a megrekedés maga a halál szerintem. Talán mostanában egy olyan világot élünk, melyben sok minden kulminálni látszik. Szembe kell nézni a valósággal, hova vezetett az eddigi életvitelünk, és hogy mivel lehetne jobbá tenni az egész folyamatot. Az emberek tudatát elöntötte a kilátástalanság, a félelem, és ebből szerintem addig nem lehet kimászni, míg kívülről várják a segítséget. Én azt hiszem, hogy önmagunkon és egymáson tudunk a legjobban segíteni. Nem hiszem, hogy tudom, mi van a világban, csak találgatni próbálok. Legtöbb esetben a dalok szövegei sem nyújtanak igazán konkrétumot, vagy megoldást egy problémára, a hallgatóra bízzuk, hogy egy adott dal világát mihez köti.

– Valami konkrétum biztos akad mégis. Trump megválasztása, brexit?
– Sokan csalódottak, félnek, és válaszokat keresnek. Azt gondolják, hogy egy erősnek tűnő vezető, aki rámutat valamire, valakire vagy valakikre, hogy ő vagy ők a rosszak, az megoldás a problémáikra. Ha van valami vagy valaki, akire rá lehet fogni a gondokat, akkor ideig-óráig könnyebbnek tűnik létezni, de ez szerintem nem megoldás. A világban sok helyen fel lehet fedezni ezt a sémát, olyan, mintha egy közös tudat hajtaná az embereket efelé, vagy talán a világháló...

– Kell ma tartani a politikus szövegektől? Például attól, hogy a Petőfi nem fog játszani?
– Igen is meg nem is. Szeretnénk, hogy minél több helyen ott legyenek a dalaink, így automatikusan működik egy szűrő mechanizmus azoknál a daloknál, amiket rádiókba szánunk. Az összes rádiót értem ezalatt, nem csak a Petőfit.

– A Petőfi átalakulásáról mit gondoltok? Többen is tiltakoztak az underground felől jövő zenekaroktól való elfordulás miatt.
– Annyit mondanék, hogy mi is aláírtuk ezt a petíciót.

– Nagyon politikus volt már eleve egyik első slágeretek, a Maradok is. Ebben benne volt egyszerre, hogy aki nem menekül el, annak csak a rosszabb jut, de valamiért mégis felvállalja ezt. Van remény a változtatásra akkor is, ha mindent eladtak már, ami mozdítható? Tudható, hogy a kivándorlás egyébként is forró téma egy ideje.
– A Maradok témájába sok mindent bele lehet látni, nem csak a kivándorlás témakörében jön fel a „maradjak vagy meneküljek” szituáció. Lehet ez egy munka, párkapcsolat, de a legtöbb embernek valóban az ország elhagyása, vagy jobban mondva nem elhagyása jut eszébe először, amikor meghallgatják a dalt. Sajnos nem véletlenül, sokan kényszerülnek elhagyni az országot, akár akaratuk ellenére, egy biztosabb háttér reményében.

– Ti maradnátok, vagy inkább nemzetközi karrierben gondolkoztok?
– Szerintem mi maradunk, habár ha megnyílna előttünk az út egy nemzetközi karrier felé, nem ellenkeznék.

– A Dal című közmédiás versenyen is inkább az itthoni ismertségért indultatok?
– Saját nevemben fogok itt beszélni, én nem is akartam kijutni az Eurovíziós Dalfesztiválra. Az a cél lebegett a szemem előtt, hogy itthon felkerüljünk a zenei térképre.

– Ez sikerült is, plázákban, rádiókban adják A legnagyobb hőst, Youtube-on is már közel kilencmilliós nézettséget ért el. Ez nem jelent nehézséget is, nem várják tőletek, hogy újra valami hasonló dobásotok legyen?
– Ez inkább kihívást jelent. Megvan az igény az emberekben, hogy A legnagyobb hőshöz hasonló minőségű dalok szülessenek, mind zenei téren, mind a szöveget illetően. A dalainkat kritikusan szemléljük, kiváltképp a szerző, Bencsik-Kovács Zoltán. Igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból.

– A szövegek egyik fő sajátossága a szlenges megfogalmazás: „aki nem látja, legalább haluzza”, „lefarcolt már, ugrott a fél telek”, „kis klambókra”. Szándékosan keresitek is a hasonlókat, vagy egyszerűen csak ez jön?
– Zoli munkáját magas fokú tudatosság jellemzi minden téren. Szándékosan használ néha szlenges kifejezéseket vagy olyan szavakat a szövegben, elemeket a zenében, melyek nem lelhetőek fel más zenekaroknál. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk ezekkel kapcsolatban.

– Nagyon egyedi még az is, ahogy párkapcsolatokról, ezek valóságáról szóltok: a zenekarok többségétől nem igazán ezt kapjuk. Inkább először csak egy túlidealizált szerelemképet adnak, majd a szükségszerűen jövő csalódás után jöhet annak megéneklése, a másik miért nem volt elég jó. Az Egyedül vagy A legnagyobb hős azért elég mások ehhez képest.
– Sokan mondják, hogy a saját életüket fedezik fel a szövegekben. Koncertek után szinte megszámlálhatatlan ember mondta nekem, hogy róluk szólnak a dalaink. Talán ez a legjobb visszajelzések egyike, amit egy zenekar vagy egy szerző kaphat. Valóban, nem vagyunk egy hurráoptimista zenekar, igyekszünk a realitás talaján maradni. A dalokban sokszor valós szituációk alapján megfogalmazott történeteket mondunk el, melyek „megoldását”, végkifejletét, végső tanulságát mindig a hallgatóra bízzuk, ő hogyan értelmezi a dalt.