Drogfüggő volt Hitler vagy sem?

Az egész ország és maga a Führer is drogozott a náci Németországban – állítja a német szerző.

Bár a náci Németország azt a célt tűzte ki maga elé, hogy szakít a weimari köztársaság általa erkölcsileg betegesnek tartott örökségével, ez korántsem úgy történt, ahogy a propaganda sugallta. A politika a testmozgást és a katonás szigort reklámozta a fiatalok nevelésének legfontosabb eszközeként, a szex, a drog, az alkohol, a dzsessz és a szving pedig nemkívánatosnak minősült, de közben

az egész ország drogfüggő volt, Hitlert is beleértve

– nem kevesebbet állít a német kutató, Norman Ohler könyve, amit a The Guardian brit napilap szemlézett szerdán.

Ohler nem történész, de hosszas kutatást folytatott, amiből számára a drogos nemzet képe bontakozott ki. Szerinte a metamfetamin használata általános volt, elsősorban ennek egyik fajtáját, a Pervitint szedték. Az korábban is ismert volt, hogy a hadseregben drogot használtak, Ohler azonban tovább is megy: szerinte a civil társadalomban is általános volt a kábítószerfogyasztás. Úgy írja le a Pervitint, mint a nemzetszocializmus építésének hétköznapi segédeszközét, amelytől a fodrász gyorsabban vágott hajat, és a mozdonyvezető zúgolódás nélkül irányította a vonatot. Kis szépséghiba, amire a Die Welt konzervatív német napilap hívja fel a figyelmet, hogy a Pervitin csak 1938-ra jelent meg a piacon, s ekkorra már az országra korántsem volt jellemző a kezdeti dinamizmus, azt tehát nem okozhatta az Ohler által említett kábítószer.

A The Guardian szerint egyébként is meredek állítás, hogy egy egész társadalom drogok hatása alatt állt volna, hiszen egy csaknem hetvenmilliós országról beszélünk. 

A kritika szerint a könyv mentegetné a német társadalmat; az derül ki belőle, hogy a németek nem voltak igazán felelősek azért, mert támogatták a náci rezsimet, hiszen be voltak drogozva. A The Guardian kritikusa odáig is eljut, hogy a könyv emiatt lett olyan sikeres Németországban.

A napilapnál az is kiverte a biztosítékot, hogy a könyv Hitlert is drogfüggőként írja le, akit a pszichiátere, Theodor Morell injekciókkal és tablettákkal valamiféle mesterséges eufória állapotában tartott, főleg a háború alatt. Pervitint és Eudokalt kapott – utóbbi morfiumszármazék –, emiatt Ohler szerint folyamatos kábulatban élt. Utolsó két évében ezért nem érintette meg különösképpen a háború pusztítása és a vereségek. Ohler szerint ez a kémiailag indukált magabiztosság volt az oka, hogy Hitler visszautasított minden kompromisszumot, és nem hallgatott tábornokaira, akik visszavonulást javasoltak.

Németországban vegyes fogadtatásra talált a könyv. A liberális Süddeutsche Zeitung napilap teljes oldalt szentelt neki nagy lelkesedéssel. A konzervatív Die Welt szerint viszont a mű eléggé összemossa a tényeket és a fikciót, és gyakran megalapozatlanok a következtetései. A szintén liberális Der Spiegel úgy vélekedett, hogy a könyv Hitler orvosát teszi felelőssé az elveszített háborúért, relativizálva ezzel Hitler felelősségét. A kötet ettől függetlenül a Spiegel bestsellerlistáján is az élre került. A szerző szerint szó sincs arról, hogy a drogfüggőség kisebbítené Hitler bűneit. A német kiadás tavaly ősszel jelent meg, az angol pedig nemrég, a The Guardian az angol megjelenés kapcsán foglalkozott a könyvvel szerdán. Norman Ohler regény- és forgatókönyvíró, a Der totale Rausch – Drogen im Dritten Reich (Teljesen beszívva – Drogok a Harmadik Birodalomban) az első tényirodalmi kötete.

Ohler szerint a történelem soha nemcsak tudomány, mindig fikció is. Kritikusai szerint viszont ez azt jelenti számára, hogy fittyet hány a bizonyítékokra. Morell egy meg nem nevezett, a jegyzeteiben csak X-ként említett anyagot ad be Hitlernek rendszeresen, amelyről Ohler azt feltételezi, ópiát volt. Pedig Morell mindig külön feljegyzést készített arról, amikor ópiátot adott a Führernek, ez néha az X mellett szerepelt, a kettő tehát valószínűleg nem azonos. A mai tudomány általános vélekedése szerint az orvos hormon- és vitaminkoktélokkal kezelte a diktátort.

Arra sincs bizonyíték, hogy Hitler fizikai leépülése, amely az utolsó hónapokban látványos volt, a drogkészletek kimerülésével függött volna össze. Sokan megírták, hogy a folyamatos remegést a Parkinson-kór okozhatta.

Korábban más szerzők is kutatták már Hitler egészségi állapotát. Henrik Eberle és Hans-Joachim Neumann a Beteg volt Hitler? című könyvben az orvos végzettségű Fritz Redlich segítségével elemezték a fennmaradt bizonyítékokat, egyebek között Hitler orvosának jegyzeteit, amelyekből Ohler is dolgozott. A Führernek számos betegsége volt a koszorúér-elmeszesedéstől a magas vérnyomásig, mentális betegségre és függőségre azonban nem találtak bizonyítékot.