Egy épülő és pusztuló város apatikus lakói

Bernáth Aurél és Déry Tibor találkozása a Kiscelli Múzeumban.

A Mutató nélkül című kiállítás története másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor Róka Enikő művészettörténész, a Fővárosi Képtár igazgatója megkereste a Párizsban élő és alkotó Gróf Ferencet egy közös munka ötletével. Amikor körbevitte a gyűjtemény szoborraktárában, a képzőművésznek feltűnt egy porlepte csomaghalmaz. Miután megtudta, hogy az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjában bemutatott Bernáth Aurél-pannó szétszerelt darabjait látja, úgy gondolta, ezzel érdemes volna kezdeni valamit.

Maga a kép és a kiállításon való részvétel is azt bizonyítja, mennyire fontos volt az 1956-os forradalom után megalakult Kádár-kormány számára az orosz tankokkal a magyarokra oktrojált rendszer nemzetközi és hazai legitimálása. Már 1957-ben megerősítették a magyar részvételt. – A kiállítás forgatókönyvét Boldizsár Iván író készítette, koncepciójának alapját a „Mit ad egy kis nép a nagyvilágnak?” címben foglalta össze. Gádoros Lajos építész tervezte meg az orosz és az amerikai pavilon között elhelyezett magyar épületet. Ennek stílusa és a benne szereplő művek többsége is határozott ellentétben állt a szocialista realizmus által meghatározott esztétikai irányelvekkel – mondta el Róka Enikő. A Bernáth-művet – a kurátorok tudomása szerint – azóta egyszer sem állították ki.

Gróf Ferenc és Róka Enikő, majd a kurátorként csatlakozó Mélyi József is úgy látta, hogy erős párhuzam fedezhető fel a festmény és Déry Tibor G. A. úr X-ben című regénye között. Annál is inkább, mivel a két művészt baráti viszony fűzte össze, ráadásul az író szintén 1958-ban fogott hozzá a mű megírásához. Kedvezőtlenebb körülmények között alkotott, mint Bernáth, aki 200 ezer forintot kapott a festményért. Az író a Kozma utcai gyűjtőfogházban kezdte ceruzával papírra vetni regényét, miután „államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt” kilenc évre ítélték.

– A Déry Tibor regényében szereplő X város olyan település, amely egyszerre épül és pusztul, lakói furcsa, apatikus jókedvben élik mindennapjaikat a tárgyi, urbanisztikai valóságtól függetlenedve. Eredetileg „Órák mutató nélkül” lett volna a címe; ez a motívum több helyen is szerepel a műben – mondta el Gróf Ferenc, aki az első teremben helyezte el saját napóráját. Természetes megvilágítás nélküli térben áll az öntöttbetonból készült, mutató nélküli szimbolikus óra.

A Bernáth-képet a templomtérben helyezték el. Eredetileg Budapest látképe elevenedik meg a több mint 60 négyzetméteres pannó ezüstösen tükröződő, fémes felületén, a Gellért-hegy perspektívájából. A budai oldal könnyed, látványos ábrázolása, a Citadella előtt feltűnő laza, elegáns kiránduló figurák éles ellentétben állnak a börtönépületeket, komor ipari falansztereket idéző pesti oldallal. Gróf Ferenc a mű eredeti algoritmusát megváltoztatva dekonstruálta a kompozíciót. Ezzel egyrészt hangsúlyozza a Déry-regény és a Bernáth-festmény közti kapcsolatot, másrészt ráirányítja a figyelmet a mű fontos részleteire. A festmény Bernáth által készített kisebb méretű vázlata most is megtekinthető, majd december 14-én a pannó elemeit visszarendezik az eredeti sorrend szerint.

(B. A. úr X-ben – Mutató nélkül. Kiscelli Múzeum, templomtér. 2016. december 31-ig)