Elkobzott kincseket kölcsönözne Lázár János

Nem kapnák vissza, csak kölcsön, azt viszont miniszteri mérlegelés alapján.

Az indítványra azért van szükség, mert a náci és a kommunista diktatúrák alatt számos polgár javait, kincseit elrabolta a szocialista törvényesség jegyében a Magyar Állam. Azért kárpótlást nem adott, vissza nem adhatja, viszont a javaslat által megnyílik a lehetősége annak, hogy a jövőben az érintettek azt, egy már meglévő jogintézmény alkalmazásával birtokba kaphassák  – írta a Magyar Nemzetnek a Miniszterelnökség azután, hogy kiszúrtuk a november 15-én benyújtott törvényjavaslatot, amely arról szól, hogy

Lázár János kijelölése alapján, Balog Zoltán véleményének meghallgatása után „különös méltánylást érdemlő okból, versenyeztetés nélkül” kaphatnának műkincseket hasznosításra azok, akik ezt igénylik.

Ez valamiféle felemás restitúcióként fogható fel a Miniszterelnökség válasza alapján, hiszen az elkobzott javak visszaszolgáltatásának megvan a rendje, és azokat tulajdonba kapják vissza azok, akik bizonyítani tudják a jogosultságukat.

Itt viszont nem adnának semmit tulajdonba, csupán hasznosításra, viszont nincs szó bizonyításról, csak „különös méltánylást érdemlő okról”.

Mint korábban megírtuk, ez önmagában szinte bármit jelenthet. A Miniszterelnökség arra a kérdésünkre, hogy hogyan határozódik meg a különös méltánylást érdemlő ok, egy nagyon szép jogi kifejezést vágott a fejünkhöz, miszerint

a különös méltánylást érdemlő körülmény diszkrecionális jogkör, ami a hétköznapi ember nyelvén annyit tesz, hogy valakinek a mérlegelése alapján dől el, hogy melyik igénylő kaphat műkincset. Vagyis ez véleménykérdés lesz. Ez önmagában gyakorlatilag bármilyen műkincskölcsönzés alapjául szolgálhat.

Aki mérlegel, az jelen esetben Lázár János (aki kezdeményez), Balog Zoltán (aki véleményez) és a tulajdonos, aki sok esetben a magyar állam, amely nagy ellenállást aligha tanúsít majd. Ez legfeljebb az önkormányzatok esetében merülhet fel, akiknek a kormánnyal szemben változó a mozgásterük.

A Miniszterelnökség szerint a módosítási javaslat „a korábban kialakult gyakorlat pontosabb körülhatárolása”. Azt nem fejtették ki, mit értenek ezen, korábban csak a műemlékek, tehát az épületek hasznosítását említette a törvény, műtárgyakét nem. 

A Miniszterelnökség válaszában azt is kifejtette, szerintük

a törvényjavaslat fontos garanciális rendelkezéseket tartalmaz: a tulajdonosi joggyakorló döntését két miniszter „megkérdezésével” hozhatja csak meg.

Azt is elárulták, hogy miről fog szólni a törvényhez tartozó kormányrendelet: a birtokbaadás rendjét, a hasznosításra vonatkozó szerződés tartalmi elemeit, a felelősségi és helytállási kötelmeket, valamint a szerződés megszüntetésére vonatkozó részletszabályokat.

Mint a Miniszterelnökség kitért rá, a hasznosítás létező jogintézmény, és a javaslattal most csak pontosítják a kialakult gyakorlatot. Azt nem fejtették ki, hogy a „kialakult gyakorlat” alatt mit értenek. A törvényben korábban csak műemléképületek esetében létezett a hasznosítás, és bár volt példa műtárgyak ilyen kölcsönzésére is, ez nem volt jellemző. Műemlékeknél gyakrabban fordul elő ez a törvényben is szabályozott gyakorlat. Magánszereplő üzemelteti például a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt és a sümegi várat is.