„És színész benne minden férfi és nő”

Érdekes még Molnár Ferenc A testőr című darabja?

Ennek a számmisztikai szempontból sem elhanyagolható napnak, 1911. január 11-ének a hajnalán Szécsi Illés keramitkőgyáros és Molnár Ferenc író pisztolypárbajt vívtak egymással a nagykovácsi erdőben. Oh, boldog békeidők, a belle époque szelleme még ott keringőzik a Nagy Háború előcsarnokában, és hát az elintézési mód sem feltételes. Annak ellenére sem, hogy bár huszonöt lépésnyi távolságról kétszer lőttek egymásra, egyikük sem sérült meg. Azért ez így slágfertig. A felek a segéd urak felszólítására sem békültek ki egymással, ami, lássuk be, nem csoda. Történt ugyanis, hogy az akkor 33 esztendős Molnár Ferenc elszerette a gyáros 35 éves feleségét, Varsányi Irén színésznőt. A kora reggeli durrogtatás volt mintegy a csattanója A testőr című komédiának, amit Molnár a dívának írt és rendezett, és amelynek a bemutatója az előző év novemberében zajlott, tomboló siker közepette. Maga Ady Endre így írt a premier után, azon sebtiben: „Ma Molnár Feri az Isten, uralkodjék.”

A testőr nem a legjobb Molnár-darab, mert az a Liliom. Felmerül tehát a kérdés, hogy mihez kezdjünk vele, tűzzük-e még műsorra több mint száz év után, és ha igen, kit érdekel ez annyira, hogy jegyet is váltson rá? Nos, a Veszprémi Petőfi Színház válasza egyértelmű, és a közönség is örül neki, amiből akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy a polgári gondolat nem csupán termék. Örülnek továbbá a színészek, és ez látszik is rajtuk. Pedig a feladat nem egyszerű, csak látszólag könnyed lubickolás. Adva van ugyanis egy színész házaspár, és egyikük – jelesül a férj – elhatározza, hogy egy testőr alakjában megkörnyékezi a másikat, hogy kiderüljön, hűséges-e hozzá vagy nem. És ha nem, akkor legalább ne más csábítsa el, ha egy mód van rá. Tehát két színész színészeket játszik, akik a privát életükben „színészkednek”, ráadásul egy évszázaddal ezelőtti színészek modorában is, a mi kis jelenünkben. Ez már dupla csavar, ez már tripla pszeudó, ahogy a költő mondta.

Kéri Kitty játssza a színésznőt, néha elhiszem neki, hogy meg kell érte őrülni, néha meg nem. Hiszen minden pillanatában csupa nőből van. Alighanem direkt csinálja, mindenesetre jól áll neki. Csakúgy, mint Kárpáti Enikő jelmezei. A színész szerepében Gál Tamás brillírozik, erre a színpadi jelenlétre nincs jobb kifejezés. Tóth Loon mint kritikus szintén telitalálat, ahogy néha egy színházi látcső bevonásával figyeli az eseményeket. A mama Csarnóy Zsuzsanna. Ez eleve szinte kettős szerep, de az operai jelenetben még rátesz egy lapáttal, egyik pillanatról a másikra lenyűgöző kisugárzása tölti be a színpadot. Nyirkó István (a hitelező) és Soltis Eleonóra (a páholyosnő) is a helyükön vannak, Kusnyér Annának (a szobalány) pedig néha egy tekintettel is sikerül ragyognia. Guelmino Sándor rendező engedi is őket szabadon ragyogni, elegánsan kihagyja a szerepjátékkal kapcsolatos mai elképzeléseket, csupán finom mozdulatokkal gardírozza a társulatot, ami rendjén is van, hiszen itt és most minden róluk szól. A színészről, erről a furcsa, szeretni való élőlényről, aki esténként átnyújtja nekünk a szívét és a tehetségét. És ők örömmel be is játsszák Cziegler Balázs díszletét, ami a színház nézőterének egyenes folytatása, szép és funkcionális. A varázslat megtörténik, el vagyunk bűvölve vagy három és fél órára, ami ebben a háromperces világban már önmagában is nagy szó. Mert Molnár Feri még mindig kegyes uralkodó.