Kár, hogy vége a határok nélküli Európának

Írókat és más értelmiségieket kérdezett a Goethe Intézet menedékjogról, migrációról.

Negyven írót, történészt, filozófust és más értelmiségit kérdezett meg a német Goethe Intézet arról, hogy mi a véleményük menedékjogról, befogadásról. A világ minden tájáról érkeztek válaszok a körkérdésre, amely a Hova? címet kapta. A 40 szerző 21 kérdésre adott válaszát a Die Zeit német hetilap legutóbbi száma közölte, és az intézet honlapján is el lehet olvasni. Magyarországról Kiss Noémi író, az Ikeranya és a Sovány angyalok szerzője válaszolt a kérdésekre. A Goethe Intézet többek között arra volt kíváncsi, hogy az ökológiai katasztrófa vagy a szegénység elől menekülni kevésbé legitim-e, mint háború vagy politikai elnyomás elől. Hogy vannak-e határai és feltételei a befogadásnak, hogy mi a véleményük a saját országuk menekültpolitikájáról, és hogy elfogadhatónak tartanának-e megszorításokat a szociális rendszerben, hogy több menekültet lehessen befogadni.

A közép- és kelet-európai régióból több ismerős név is felbukkan a válogatásban: megkérdezték például Petra Hulovát, a cseh irodalom ismert alakját vagy Dragan Velikic szerb írót, aki sokat írt Budapestről, és sok könyve olvasható magyarul is. Neki például nagyon határozott véleménye van arról, mennyi menekültet tud befogadni egy ország: ő úgy gondolja, a lakosságszámhoz viszonyított tíz százalék az a határ, amivel még el lehet bírni. Viszont a menedékhez való jog feltétele szerinte, hogy a menedékkérő nem követett el bűncselekményt.

Petrosz Markarisz görög író Isztambulban nőtt fel, így van valami fogalma arról, milyen elzárkózott kisebbségben élni. Számára az lenne az alapfeltétele a menekültek sikeres integrációjának, hogy minél hamarabb tanulják meg az ország nyelvét. A menekültet az különbözteti a migránstól – aki szerinte profitálni szeretne a menedékjogból –, hogy a menekült nem akarja eldöntetni, a biztonságos országok közül melyikben kapjon menedéket. A menekültek unión belüli elosztásában viszont hisz. Ő úgy véli, Görögországban a menekültek miatti megszorítás indulatokat szítana, és különben sem aktuális, hiszen Görögország az elmúlt években súlyos pénzügyi válságban volt, már így is szükségesek megszorítások.

Más megkérdezettek a szociális költségvetést nem, de más területek költségvetését szívesen megkurtítanák: az orosz Ljudmila Ulickaja például a katonai kiadásokat, az izraeli szociológus, Eva Illouz pedig akkor lenne boldogabb, ha az ultraortodox gyerekek nevelésére fordított adókat irányítanák át menekültek támogatására.

A válaszadókat a személyes élményeik is befolyásolták: közülük többen voltak már menekültek. Dragan Velikic például Budapestre menekült Belgrád bombázásakor, Srecko Horvat filozófus, aktivista és újságíró édesapja a 80-as években kért menedéket Németországban, így ő már ott nőtt fel, a francia Genevieve Brisacnak pedig szinte az összes felmenője menekült: német és spanyol zsidók, törökországi örmények, görögök vagy az Osztrák–Magyar Monarchia lakói voltak. Az írónő gyakran gondol édesapjának arra a mondására: „Ha el kell menekülnünk, még mindig lehetek pincér.”

Kiss Noémi a válaszaiban arról írt: sajnálja, hogy vége a határok nélküli Európának. Bírálta a magyar politika hozzáállását a menekültekhez: szerinte az idegenellenes és antihumánus, és egyébként is úgy véli: a magyar politika ma a félelemre épít. A korlátlan befogadást jól hangzó politikai szlogennek tartja, amit felülír a realitás, és a sikeres integráció feltételének a jog, az állam és az alapértékek tiszteletét tartja – különös tekintettel a nők egyenjogúságára. Sok közép- és kelet-európai problémára is kitért: az elvándorlásra, az emiatt hátrahagyott gyerekekre vagy például a Svájcban prostituáltként dolgozó magyarokra. Úgy véli: Európában és a világon ma nincs jövőpolitika.

Német nyelven is népszerű.

Kiss Noémi neve egyre ismertebb Németországban. Az író úszóként kezdte a pályáját, majd irodalmat tanult, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanított, végül maga is írni kezdett. Első elbeszéléskötete 2006-ban látott napvilágot Trans címmel, már ez kötet is megjelent német fordításban. Kiss Noémi első nagy sikerű könyve az Ikeranya volt; a regényben az anyaság testi-lelki élményét dolgozta fel tabuk nélkül. Azóta már megjelent a Sovány angyalok című regénye, amely egyszerre női szenvedéstörténet és magyar rendszerváltásregény. Tavaly lefordították németre 2009-es, Rongyos ékszerdoboz című irodalmi útinaplóját, amelyet közép- és kelet-európai utazásairól írt. (R. K. K.)