Új antihőst talált magának a filmipar, az internetes adatlopásban jeleskedő, a pénz helyett ma már inkább politikai motiváció alapján cselekvő orosz kiberkalóz személyében. Ezzel a felütéssel készített egy összeállítást a témáról a londoni székhelyű, ám Nagy-Britanniában élő oroszok által üzemeltetett, elsősorban művészeti és kulturális témákkal foglalkozó The Calvert Journal. Felvetésük teljesen jogos, hiszen az amerikai elnökválasztás kapcsán egyes amerikai lapok már azt feszegették, az „orosz hekkerek” már az elnökválasztásba is képesek belenyúlni.
Ezt bizonyítja, hogy a Clinton-támogatók Pennsylvania, Michigan és Wisconsin államokban újraszámoltatják a szavazatokat, mert szerintük külföldi hekkerek befolyásolták a voksokat. Az amerikai választási bizottság mindezt visszautasította, szerintük ugyanis semmilyen támadás nem történt.
A hírportál felvetése így nem légből kapott, hiszen a kibertémákat alaposabban követők is a bőrükön érezhetik, hogy mára az orosz hekker lett a világ egyik első számú gonosztevője. De miként alakult így? A narratíva szerint három fázisból jutottunk el a jelenbe. Az orosz hekkerek már az 1990-es évek végén, az internet felfutásakor megjelentek a fazék körül, így számos orosz vett részt a világháló kiépítésében is. A Google társalapítója, Sergey Brin is orosz származású, még Moszkvában született.
A 2000-es évek első évtizede már a kiberbűnözés ipari méretűvé terebélyesedéséről szólt. S itt elsősorban a gazdasági bűncselekmények, a bankszámlára való betörések, pénzügyi machinációk és bizonyos adatok feketepiaci értékesítésének korszaka kezdődött meg.
Az „orosz hekker” így a „tolvaj” kategóriába esett, jó pénzért – és olykor a jó ügy érdekében – kapható volt az internetes bűncselekmény elkövetésére. Mint a világ „legszexisebb” hekkerének kikiáltott Krisztina Szvecsinszkaja, aki a New York-i Egyetem hallgatójaként mintegy kilencmillió dollárt lovasított meg amerikai és brit bankszámlákról, és 2010-ben kapták el, majd három év múlva 35 ezer dolláros bírsággal megúszta, mert csak ekkora lopást tudtak rábizonyítani.
Az elmúlt pár évben viszont már egyértelmű az „átalakulás”, az orosz lett a hekkerek legelvetemültebbje. A trendet jól jelzi, korábban a kínaiak számítottak az amerikai, nyugati sajtó első számú kiberellenségének, a Fox által is támogatott, a terrorizmus elleni háborút csúcsra járató sorozatban, a 24-ben is jó pár éve még őket kergették nagyüzemben. Mára ez a szál teljesen elcsendesedett; kérdés, ebben mekkora szerepe lehetett annak, hogy Barack Obama és kínai kollégája, Hszi Csin-ping megállapodást írt alá, amely rendezte a két fél kiberügyeit, egyebek között megtiltva az ipari kémkedést informatikai eszközökkel.
Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy Julian Assange és Edward Snowden korában nincs megosztóbb antihős, mint maga a hekker, és ha az történetesen éppen orosz, akkor csak tovább erősíti az új hidegháborús narratívát.
