Érdekes törvénymódosítási javaslatot nyújtott be – Halász Jánossal közösen – a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János. Eszerint a jövőben a kulturális örökség védelméért felelős miniszter – vagyis jelenleg Lázár János – javasolhatná, hogy az önkormányzati vagy állami közgyűjteményekben őrzött kulturális javakat, tehát jellemzően múzeumi műtárgyakat kinek adják birtokba hasznosítás céljából
„különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén, a versenyeztetés mellőzésével”.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden további nélkül, hiszen a különös méltánylást érdemlő körülmény viszonyítás kérdése is lehet.
A törvényben jelenleg két lehetőség van arra, hogy kivegyék a múzeumok kezéből a műtárgyakat. Az egyik a kölcsönzés – meghatározott feltételek mellett –, a másik az, amikor a miniszter jelöli ki, hogy hol őrizzék vagy mutassák be a műtárgyat, „a széles körű hozzáférés céljait szem előtt tartva”, vagyis például azért, hogy az egyik múzeum raktárában őrzött tárgy egy másik múzeumban bemutatható legyen.
Most azonban egy harmadik, az előző kettőtől különböző célról, egyelőre közelebbről meg nem határozott hasznosításról van szó.
A miniszternek, aki egyébként a közgyűjteményekért felelős, vagyis az emberi erőforrások miniszterének, jelen esetben Balog Zoltánnak csak a véleményét kell kikérni, azonban arról nem szól a törvényjavaslat, hogy a véleménye kötné akár a kulturális örökségvédelemért felelős minisztert, akár a tulajdonosi jogok gyakorlóját. Ha állami tulajdonban vannak a kulturális javak, akkor ez a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., ha pedig önkormányzati tulajdonban, akkor az önkormányzat.
„Jelen módosítás annak lehetőségét teremti meg, hogy ha az állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjteményekben őrzött kulturális javak körébe tartozó vagyontárgyon vagy vagyontárgyegyüttesen az állam tulajdonszerzése már jogszerűen teljesedésbe ment, de utóbb mégis olyan méltányolható körülmények merülnek fel, amelyek a vagyontárgynak vagy vagyontárgyegyüttesnek a használatba adását az érintett személy (igénylő) részére indokolttá teszik, akkor erről megfelelő biztosítékok mentén az állam dönthessen” – áll az indoklásban.
Vagyis ha olyan körülmény merül fel, amely méltányolható, akkor a műtárgyat, mely korábban állami tulajdon lett, mégis inkább oda kell adni hasznosításra valaki másnak, például az igénylőnek.
A mai tulajdonviszonyok között nehezen jöhet létre olyan helyzet, amelyre ez az állítás igaz, hiszen ma jellemzően adásvétellel és ajándékozással kerülnek az állam tulajdonába más tulajdonában álló javak, ekkor azonban aligha volna ok ezeket hasznosításra visszaadni. Esetleg az arisztokrata családok egykor államosított vagyontárgyaira volna ráhúzható ez a leírás.
A módosítás eredménye attól is függ, hogy mit tartalmaz majd a részleteket szabályozó kormányrendelet, amely ezek után gyakorlatilag tetszése szerint értelmezheti a „különös méltánylást érdemlő körülményt”.
A Miniszterelnökségnek már elküldtük kérdéseinket arról, hogy milyen típusú hasznosításra gondolnak, és milyen olyan körülmény merülhet fel, amely miatt erre szükség lehet. Válaszaikkal frissítjük majd cikkünket.
Az Országgyűlés kulturális bizottsága tárgysorozatba is vette a javaslatot, így hamarosan a bizottság megvitathatja, utána pedig
nyilván a parlament elé kerül, és bizonyára el is fogadják majd a módosítást, hiszen nem igényel minősített többséget.
A múzeumi szakma egy része már a törvény előző, 2013-as módosítását sem üdvözölte: ez szólt arról, hogy a miniszter „a nemzeti kulturális érdekre figyelemmel és a széles körű hozzáférés céljait szem előtt tartva” határozott időre kijelölheti a muzeális intézmény alapleltárában szereplő, állami tulajdonban lévő kulturális javak őrzési vagy bemutatási helyét. Vagyis a miniszter úgy rendelkezhet, hogy az adott múzeumban lévő műtárgyat máshol állítsák ki.
A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Régész Szövetség is tiltakozott a terv ellen. Ráadásul akkor még csak arról volt szó, hogy a műtárgyak bemutatása érdekében tehet ilyen lépést a miniszter, a mostani passzus azonban már pusztán a hasznosításról szól, a javaslatban a széles körű hozzáférés sincs célként megjelölve.
A műtárgyak kölcsönzésének kérdése egyébként is különösen érzékeny téma mostanában,
miután év elején kiderült, hogy a Szépművészeti Múzeum egy budapesti magánlakásba kölcsönzött három hónapra tíz értékes festményt saját gyűjteményéből képenként havi nettó tizenötezer forintért. A múzeum a Halkó Gabriella és Jáksó László tulajdonában lévő Brand Lab Kft.-nek kölcsönözte a tíz antik alkotást, amelyeknek összes biztosítási értéke 292,5 millió forint volt. Halkó Gabriella ekkor már az Andy Vajna filmügyi kormánybiztos érdekeltségébe került kereskedelmi tévécsatorna, a TV2 gazdasági-stratégiai igazgatója volt.
A Vs.hu közérdekűadat-igénylésére a múzeum kiadta a szerződést, de a képek tárolási helye ismeretlen maradt, amíg az Átlátszó.hu másfél év pereskedés után meg nem kapta ezt az adatot is, és kiderült: a képeket Szerb utca 9. alatti önkormányzati lakásban tárolták.
