Vagyis ha olyan körülmény merül fel, amely méltányolható, akkor a műtárgyat, mely korábban állami tulajdon lett, mégis inkább oda kell adni hasznosításra valaki másnak, például az igénylőnek.
A mai tulajdonviszonyok között nehezen jöhet létre olyan helyzet, amelyre ez az állítás igaz, hiszen ma jellemzően adásvétellel és ajándékozással kerülnek az állam tulajdonába más tulajdonában álló javak, ekkor azonban aligha volna ok ezeket hasznosításra visszaadni. Esetleg az arisztokrata családok egykor államosított vagyontárgyaira volna ráhúzható ez a leírás.
A módosítás eredménye attól is függ, hogy mit tartalmaz majd a részleteket szabályozó kormányrendelet, amely ezek után gyakorlatilag tetszése szerint értelmezheti a „különös méltánylást érdemlő körülményt”.
A Miniszterelnökségnek már elküldtük kérdéseinket arról, hogy milyen típusú hasznosításra gondolnak, és milyen olyan körülmény merülhet fel, amely miatt erre szükség lehet. Válaszaikkal frissítjük majd cikkünket.
Az Országgyűlés kulturális bizottsága tárgysorozatba is vette a javaslatot, így hamarosan a bizottság megvitathatja, utána pedig
nyilván a parlament elé kerül, és bizonyára el is fogadják majd a módosítást, hiszen nem igényel minősített többséget.
A múzeumi szakma egy része már a törvény előző, 2013-as módosítását sem üdvözölte: ez szólt arról, hogy a miniszter „a nemzeti kulturális érdekre figyelemmel és a széles körű hozzáférés céljait szem előtt tartva” határozott időre kijelölheti a muzeális intézmény alapleltárában szereplő, állami tulajdonban lévő kulturális javak őrzési vagy bemutatási helyét. Vagyis a miniszter úgy rendelkezhet, hogy az adott múzeumban lévő műtárgyat máshol állítsák ki.
A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Régész Szövetség is tiltakozott a terv ellen. Ráadásul akkor még csak arról volt szó, hogy a műtárgyak bemutatása érdekében tehet ilyen lépést a miniszter, a mostani passzus azonban már pusztán a hasznosításról szól, a javaslatban a széles körű hozzáférés sincs célként megjelölve.
