Murakami szerint a kerítéssel csak magunknak ártunk

A világhírű japán író, Murakami Haruki egy díjátadón arról beszélt, nem rekeszthetjük ki az idegeneket.

Murakami Haruki figyelmeztetett, „nem számít, milyen magas falat építünk, hogy kívül tartsuk a betolakodókat, mindegy, milyen szigorúan igyekszünk kirekeszteni az idegeneket, végül csak saját magunknak ártunk vele” – írta a Guardian.

A japán író, a Norvég erdő és a Kafka a tengerparton szerzője a Hans Christian Andersen Irodalmi Díj átvételekor Dániában mondott beszédében kifejtette, ahogy az embereknek, úgy minden társadalomnak és nemzetnek is van árnyéka. Hiszen az élet fényes aspektusai mellett mindig ott a negatívumok sötét oldala is. Mi azonban időnként szeretünk megfeledkezni erről, hiszen az ember nem akar szembesülni a saját sötét oldalával – hangsúlyozta az író.

Ám ha nem vetünk árnyékot, csupán kétdimenziósok vagyunk – folytatta. – Ha pedig a fény nem csinál árnyékot, nem is igazi fény. Meg kell tanulnunk együtt élni a saját árnyékunkkal, és óvatosan megfigyelni a bennünk élő sötétséget. Néha egy sötét alagútban kell megküzdenünk a sötét oldalunkkal.

Az 500 ezer dán koronával (kb. 20 millió forint) járó irodalmi díjat még tavaly ítélték Murakaminak, ő azonban csak most vette át. A zsűri indoklása szerint a japán író merészen keveri a klasszikus elbeszélésmódot a pop kultúrával, a japán hagyományokkal, az álomszerű realizmussal és a filozofikus fejtegetésekkel, emiatt méltó örököse Andersennek.

Köszönőbeszédében Murakami a dán költő és meseíró Az árnyék című történetét idézte fel. Bár részletesen nem fejtette ki, mire utalt a szöveggel, de a japán lapok szerint a világ minden részén egyre növekvő idegen- és menekültellenességre igyekezett felhívni az olvasók figyelmét.

A Guardian emlékeztetett, Murakami 2009-ben egy jeruzsálemi díj átvételekor arról beszélt, ha van egy fal és van egy tojás, amely széttörik a falon, mindegy, mennyire van igaza a falnak, és mennyire téved a tojás, ő mindig a tojás pártjára áll. Mert mindannyian tojások vagyunk: egyedi lelkek egy törékeny héjba zárva. És mindig falakba ütközünk, hiszen a fal a rendszer. Reményünk nincs, a fal mindig túl kemény és túl magas. Csak úgy küzdhetünk a rendszer ellen, ha összefogunk, és nem hagyjuk, hogy az irányítson bennünket – fogalmazott Murakami.