Nem akarok a halálra gondolni, csak dolgozni akarok

A Queen énekese istenszerűbb volt Mick Jaggernél. Az övé volt az egyik legjobb torok a rock történetében.

Molnár Csaba
2016. 11. 24. 12:33
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Őt mondják a rocktörténet legjobb torkának. Hihetetlen kvalitásokkal rendelkező énekes volt. Talán Ian Gillant, a Deep Purple énekesét lehet hozzá mérni ugyanabból a korszakból – mondja Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész. – Viszonylag későn, a húszas évei közepén alakította meg a Queent, de az együttes hamar a hetvenes-nyolcvanas évek meghatározó brit zenekarává vált.”

Mercury Farrokh Bulsara néven született 1946-ban az akkor még brit gyarmat zanzibári szultanátusban. Szülei indiai párszik voltak, a család a zoroasztrizmus vallást követte – e vallás hagyományai szerint celebrálták negyvenöt évvel később temetését is. A család hamarosan visszatelepült Indiába, itt töltötte gyermekéveit. Hétéves korától tanult zongorázni: azonnal le tudta játszani a dalokat, amelyeket a rádióban hallott. Tizenkét évesen alapította meg iskolai együttesét The Hectics néven, majd Freddie-nek kezdte hívni magát.

Később visszatért Zanzibárba, de tizenhét éves korában családjával együtt menekülnie kellett, mert a forradalom kitörése után ezrével gyilkolták az országban a bűnbaknak kikiáltott arabokat és indiaiakat. Ekkor költöztek Angliába, ahol Freddie művészeti és grafikusi diplomát szerzett – ő tervezte a Queen későbbi oroszlános-főnixmadaras, címerszerű logóját is. Diplomázása idején a kensigtoni piacon dolgozott, ahol akkori barátnője, Mary Austin segített neki. (Mercury biszexuálisnak vallotta magát, voltak női és férfipartnerei is.) Jimi Hendrix hatására ekkorra már végleg eldöntötte, hogy a rock and rollról fog szólni az élete. 1970-ben Brian Mayjel és Roger Taylorral megalapították a Queent, a basszusgitáros John Deacon egy évvel később csatlakozott az együtteshez. Mercury az elnevezést így magyarázta: a Queen név „magától értetődően királyi, egyúttal erőteljes hangzású. Általános és kortalan értelmű. Természetesen tisztában vagyok a meleg értelmezésével is, de ez csak egyik oldala a dolognak.” A queen kifejezést a meleg szubkultúrában a hivalkodó, nőies meleg férfiakra használják.

Az együttes 1973-ban adta ki debütáló albumát, Bulsara pedig végérvényesen Mercuryvá változott. Az elsőt tizennégy újabb stúdióalbum követte – az utolsó, Made in Heaven címűt 1995-ben adták ki korábban fel nem használt dalok és énekszólamok felhasználásával.

Mercury írta a Queen-slágerek legtöbbjét, az első Greatest Hits album tizenhét száma közül tízet. Énekhangja kivételes volt. Bár beszédhangja baritonnak volt mondható, énekhangfekvése alapján tenornak minősült. Hangterjedelme a basszus F hangtól a szoprán F-ig terjedt. Az operaénekes Montserrat Caballé, akivel a barcelonai olimpia előtt duettalbumot rögzített, így vallott róla: „Énektechnikája lenyűgöző volt. Semmi gondja nem akadt a tempóval, briliáns érzéke volt a ritmushoz. Megerőltetés nélkül tudott átsiklani egyik regiszterből a másikba, rendkívül muzikális volt.”

Bár a Queen számos stúdiófelvétele vált klasszikussá – a We Are the Champions például végérvényesen a sportbajnokok himnuszává lett –, az együttesre legtöbben a koncertjei miatt emlékeznek. Az 1985-ös, Afrika megsegítésére rendezett Wembley-beli Live Aid koncerten egyszerűen ellopták a show-t. A közvetítést minden más tévéműsornál többen, 1,9 milliárdan nézték világszerte. Később fellépésüket a rocktörténet legnagyszerűbb élő műsorának választották. Az egyik kritikus így írt a koncert után: „Azok, akik listákat állítanak össze a legnagyobb rockzenei frontemberekről, és az első helyet Mick Jaggernek, Robert Plantnek vagy másnak adják, nem látnak messzebb az orruknál. Freddie, amint azt a dionüszoszi Live Aid-fellépése is bizonyítja, istenszerűbb mindannyiuknál.”

A Billboard a Queen 1986. július 27-ei budapesti fellépését a Közép- és Kelet-Európában valaha tartott legnagyobb rockkoncertnek nevezte. Bécsből érkezett az együttes szárnyashajóval, hat napot maradtak. Mercury álruhában még a Központi Vásárcsarnokban is járt.

A magyar rajongók sem tudhatták akkor, hogy a budapesti koncert Mercury egyik utolsó fellépése volt. Ezt követte még az 1986. augusztus 9-én az angliai Knebworth-parkban, 160 ezer rajongó előtt tartott koncert, amelynek végén palástban, aranykoronát a magasba tartva vonult le a színpadról. Örökre.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.